Mi baj van velem? Bonyolult a többi lent

26 éves vagyok, van egy 4 éves és egy 1,5 éves gyerekem. 9 éve vagyunk együtt a párommal. Ő volt az első szerelmem és én is neki. Sok mindenen keresztül mentünk már együtt és jól meg vagyunk. De egyszerűen nem találom a helyem. Úgy érzem hogy ha kimondom a nevem akkor mintha semmit sem mondtam volna. Mintha nem is lennék. Nem lenne életem, nem lenne szeméyliségem. Nem tudok magamról beszélni. a párom nem egy bókolós fajta a szeretlek szót is lassan egy éve mondta utoljára. Nincs önbizalmam 160cm 60kg, egyedül a hasamon látszik hogy szültem, engem nem zavar de a párom néha szóvá teszi hogy nagy a hasam. Nálunk az őszinteség a fontos, szóval nem is sértődök meg, és el is várom hogy elmondja a véleményét, de idegesít hogy nem tudok megfelelni az elvárásainak. Arra már rájöttem hogy amibe belekezdek azt csak tökéletesen hajthatom végre. maximalista vagyok. De akkor is nagy feszültség van bennem mert pl barátkozni sem tudok. nem tudom hogy mikor mit kéne mondanom másoknak azért hogy megkedveljenek. mert hát az őszinteséget nem igazán kedvelik az emberek. nem vagyok túl vicces sem. EGyetlen dolog amihez értek az a gyerekek. Imádom őket és ők is engem. az oviban a legtöbb gyerek leáll velem beszélgetni mikor az enyémért megyek. Mégis az anyukákkal nem tudok leállni beszélgetni. nem szoktam panaszkodni sőt nem is tudok, valahogy letilt benne mvalami ilyenkor. ha más elkezdi szidni a gyerekét pl akkor én nem tudok rosszat mondani az enyémre. így nincs is közös téma. mert azt hiszik hogy nálunk biztos minden rendben. de nem szeretem így kiadni magam bárkinek. sokszor magányosnak érzem magam, mert a párom dolgozik, szereti is a munkáját jóban van a munkatársaival, volt is hogy voltunk náluk iszogatni, de akkor is inkább csak hallgatóság voltam. a férfiakkal még úgy ahogy el tudok beszélgetni de nőkkel nem. nem értem miért van ez? szeretnék egy olyan barátnőt akinek mondjuk szintén van gyereke, aki szintén otthon van, de már annyi mindenkiben csalódtam mert kétszínűek az emberek. velem van és mosolyog két nap múlva meg kibeszél valakivel a hátam mögött. velem van a baj? Én vagyok ilyen hülye hogy nem értek az emberekhez? Mért vagyok ennyire magányos? miért nincs önbizalmam? hogyan szedhetném össze magam? el vagyok keseredve. Segítsetek!