Akiknek volt átmenetileg távkapcsolat, hogy bírtátok ki, milyen volt?

Barátnőmék majdnem 1 éve csinálják...nagyon szenvednek hetente két hetente látják egymást, úgy hogy előtte évekig együtt éltek.

Sok hiányérzet, sznvedés, hogy nem tudnak este minden problémát úgy megbeszlni mint előtte, mert sem szgépen, sem telefonon nem olyan.

Nem beszélve a nemi élet hinyáról, vagy kiszámíthatóságáról.

Pedig ez egy 8 éves kapcsolat.

Meg is szüntetik, munka miatt kényszerültek erre...

Szerintem a ti estetekben ez nem lesz annyira vészes, hiszen tudod mikor a vége, ráadásul nem életvitelszerü...

Nagyon hinyozni fog, de egy erős kapcsolatban 3 hét semmi, arra jó, hogy megérezd mennyire szereted a másikat, és mennyire hiányzik, ha nincsen veled...

Néhány hónapig csináltuk, de hétvégére hazajött. Viszont előtte együtt éltünk. Először nagyon nehéznek éreztem, mert hirtelen üres lett ugye a lakás. Főleg hogy közben voltam majdnem egy hónapig ágyhoz kötött beteg, azt hittem hogy meghalok az unalomtól :)

De minden este minimum egy órát skype-oltunk, vele a kameráját is bekapcsoltattam, hogy legalább lássam a fejét :) Úgy egész elviselhető volt :)

Nekünk most telik le a két hét, holnap ér haza. Ugyanúgy rokonlátogatni volt, külföldön. Először rettenetesen és nagyon nagyon rossz volt, mert terveztük, hogy naponta beszélünk, de a rokonai kitalálták, ha már ott van, elviszik egy kirándulásra. Ez azt jelentette, hogy egy hétre elutaztak egy embertelen, istenhátamögötti helyre, ahol semmilyen netkapcsolat nem volt. Szóval kiért, és még aznap közölte, hogy egy hét múlva kedden beszélünk legközelebb... Mert neki előre nem szóltak, és ez hideg zuhanyként ért. Alapból elég depressziós hangulatban voltam, napokig nem ettem, hánytam, ment a hasam, csak az idegtől. Sokat sírtam. Eljutottam arra a pontra, ahol azt gondoltam, ha így folytatom tovább, kórházba kerülök, és akkor mindent megtettem, hogy összeszedjem magam.

Aztán eljött a múlthét kedd, és azóta naponta tudtunk beszélni, néha csak 15 percet, néha órákat, mert mindig szerveztek neki valami programot. Mostanra már túl vagyok a dolgon, és végre hazajön.

Amivel tudok segíteni: Az idő néha nagyon lassan telik, viszont soha nem áll meg. Még ha egy örökkévalóságnak is tűnik, egyszer le fog telni.