Távkapcsolat? Vélemények? Kinek milyen tapasztalata van róla? Elég sokáig nem látnám őt és félek.31/N

Ne félj!!! :)

Én egy kamionosba szerettem bele... nem vagyunk még együtt de ő is többet érez.

Ez is ilyen távkapcsolat lenne ha úgy alakul de ha valakit szeretsz akkor ez nem érdekel :)

Aztán majd alakulnak a dolgok, ha komolyabb lesz akkor valaki úgyis költözik

Mi 3 évig éltünk távkapcsolatban, egyetemisták voltunk, egymástól 150 km-re. Gyakran egy hónapban csak egyszer találkoztunk, olyan is volt 2 havonta, ha húzósak voltak a vizsgák...

Egy távkapcsolatot sok sok bizalommal, két érzelmileg felnőtt ember tudja csinálni probléma nélkül. Ami rossz volt inkább az az érzés, hogy "van valakid és mégsincs senkid"...

Egyszer azt olvastam, hogy a távkapcsolat olyan mint a szél, a kis tüzeket kiolja, a nagyokat tovább táplálja. Ez így is van. Mi előtte már két évet voltunk együtt, de a távkapcsolat 3 évében olyan dolgokat tanultunk egymástól, amit még soha...

A másik, hogy szerintem akkor lehet csinálni, ha véges határidőn belül vége van az egésznek. Tehát előre leszögezni: fél év, egy év, három év és nem töbB! különben nem lehet előbbre lépni. Nekünk nyáron telt le a három év ősszel költöztünk össze.

A másik: pl. gyerekkel sosem vállalnék távkapcsolatot, az úgy nem család, számomra nem élet.

Sok sikert!

Arról nem írtál, hogy a párod mennyi ideig nem látnád majd - igaz, ez majdnem mindegy is.

Én egy épp egy éve vagyok együtt a párommal úgy, hogy ő máfél-két hónapokat tölt munkával 2200 km-re itthonról, és ugyanígy másfél-két hónapokat van itthon. Vagyis az elmúlt egy évből fél évet tudtunk együtt tölteni fiziailag is (igaz, ha itthon van, szinte állandóan a nap 24 órájában vagyunk együtt), a másik (összesen) fél évben pedig napi több órát skype-olunk - ha van rá mód reggel, délben és este is. ...Ugyanakkor az ilyen kapcsolathoz úgy gondolom az kell, ami nálunk adott: hogy Ő legyen a mindenem és én az övé. Igaz, vannak bizalmatlansági hullámvölgyek (sajnos, néha akkora féltékenység tör ki belőle, hogy az olyan esetekben elég elviselni), de mivel nagyon szeretjük egymást, mikor melyikünk lép hamarabb, de sose hagynánk veszni a kapcsolatot. (Mert mindkettőnk élete abban a pillanatban vesztené értelmét és omlana össze.) Egyszerűen egymásnak lettünk rendelve, így épp bármekkora is legyen a gond, nincs olyan, hogy ne bírjuk ki vagy ne oldjuk meg.

Szóval úgy gondolom, ilyen mélységű és kölcsönös érzések kellnek ahhoz, hogy egy távkapcsolat működhessen. Épp ezért néha azt is elmondom neki, hogy bár piszkosul hiányzik, amikor nincs velem, de ha muszáj lenne még nagyon időtávlatokat is kibírnék, amíg tudom, hogy enegem szeret és visszajön hozzám. Mert érte minden megpróbáltatás megéri.

Szóval azt javaslom, mérlegeld az érzéseiteket, és ha úgy érzed megingathatatlanul stabilak, nyugodt szívvel vágj bele. Ha viszont nem... sajnos néhány hónapon belül szét fogtok menni. (Sajnos azt a helyzetet is ismerem, ezért látom most nagyon jól, hogy az érzelmi stabilitásban mekkora a különbség.)