Mi a jobb? Ha úgy néz ki a ház mintha nem is laknának benne (tisztaság és rend van), vagy ha kicsit rumli van?

Természetesen a tisztaság és a rend jobb. Nem hiszem, ha bárki választhatna a kettő közül, akkor bárki is a koszt meg a rendetlenséget választaná.

Egyébként észrevettem, hogy sokan azt mondják, hogy "kis rumli", "kicsit rendetlen", a valóság pedig az, hogy egy óriási disznóól. Nem tudnék így élni.

Meg van különbség aközött is, hogy rendetlenség van (pl az asztalon papírok, könyvek, ruhák a szék támláján), meg aközött, hogy kosz van. Előbbit előbb elviselem, mert a kosz számomra igénytelenséget sugall, míg a rendetlenség inkább csak szétszórtságot.

Jó, nekem még könnyű, mert nem egyedül élek, nem vezetek háztartást, de biztos vagyok benne, hogyha elköltözök, akkor sem fog futni a háztartás.

Tiszta, de nem múzeum hatású. A mocsok taszító, és igénytelen, szóval az semmiképp, bár még sosem estem kétségbe, ha két hétig nem tudtam felporszívózni, mert elromlott a porszívóm vagy olyan sűrű napjaim voltak, hogy se időm, se erőm nem volt rá.

Viszont olyan helyen sem érzem magam jól, ahol kényszeresen mindent elraknak, totális tisztaság van, és olyan, mint egy bemutatóterem. Számomra az a legkevésbé sem otthonos. Az ilyen helyen élő ismerőseim mind zakkantak és idióták kicsit, lehet én fogtam ki őket, és ehhez kötöm, azért van így. :D De az élet minden területén kényszeresek, kötekedők, és olyanok, mint akiknek beragadt a seprűnyél arra a bizonyos helyre. :D

A szobám tiszta és rendezett amúgy, de nagynéném pl herótot kap tőle, hogy szem előtt vannak a nyakláncaim kiakasztva, a parfümöket polcon tárolom, a könyveim nincsenek szín és méret szerint rendezve, a kardigánomat szem előtt hagyom, ha épp melegem van és leveszem fél órára, stb. Én meg attól kapnék görcsöt, ha mindent szekrényben lévő dobozban tartott tárolóból kéne előszednem. :D

szeretem a tisztaságot, de a rend sajnos nem erősségem. irigylem az egyik barátnőmet, nála minden élére van állítva, a lakása akár egy Ikea katalógus :)

szinte naponta porszívózok, mosogatok, igyekszem elpakolni a dolgokat, de sosincs olyan rend és patikatisztaság, h akárkit felhívjak magamhoz. aki régi jó ismerősöm, barátom, az nem kezd el emiatt kibeszélni a hátam mögött.

volt már, h valaki felugrott, és épp szaladt az egész kégli, na akkor égett az arcomról a bőr.

ha valakihez átmegyek, sosem azt nézem, h komolyabb rend van-e, vagy fénylik-e a lakás, bár bevallom, h jártam olyan helyen, ahol még a kilincshez sem szívesen nyúltam, nem hogy kajához, evőeszközhöz.