35 eves elmultam, a ferjem meg halogatja a gyerekvallalast. Ti mit tennetek?

Ezt kicsit fejtsd ki jobban... házasság előtt nem tisztáztatok ilyen alapvető kérdéseket a jövőre nézve?

Nálunk is vonakodott a férjem eleinte - még esküvő előtt. Leültettem, elmondtam, hogy ebben kompromisszumot nem tudunk hozni, úgyhogy döntsük el, mert egyébként valaki szívni fog. Ha nem akar, én se akarom erőltetni, de ne toljunk ki egymással, hogy feleslegesen raboljuk egymás idejét.

Néhány héttel később mondta, hogy átgondolta, rendben van.

Nézd, ha nagyon ketyeg az atomóra, és neked első a gyerek, akkor ha nem tudsz rá hatni szép szóval, akkor el kell tőle válni. Az ugyanis a legnagyobb szemétség, hogy neked mindenáron kell gyerek, és úgy intézed a dolgaidat, hogy teherbe ess, azaz átvered a férjedet.

Ez úgyis később mindig rajtad, ill. a születendő gyereken csapódik le. Gyereket nem elég akarni, összehozni, kihordani és megszülni - fel is kell tudni nevelni tisztességgel, és elsősorban stabil ÉRZELMI háttérrel.

Megbeszélném vele, és ha nem akar gyereket akkor elválnék.

"Véletlenül" elfelejtem bevenni a gyógyszert nagyon aljas lenne.

Így van, ahogyan az elsô írja. Megkell beszélned a férjeddel.

Mond el neki, hogy te mit szeretnél.

Hát nem tudom,sok férfi nem akar gyereket,aztán,ha jön mégis megváltozik.

Nálunk is így volt nagyon nem akart,aztán mikor már volt akart másodikat is.

Tudod,ha a férfiakon múlna a döntés,kihalna az emberiség...

Ki kell találni te mit akarsz. Minél előbb, annál jobb. 20-30 éves kor körül a legjobb. Ha te eddig még nem jutottál el idáig akkor tedd meg. Hol leszel 5 év múlva, 10 év múlva? Ha megvan a saját magad által elképzelt terv akkor az "útitársak" is csatlakozni fognak és partner is.

Ha a te és a férjed által elképzelt jövő nagyon eltér, akkor egyértelmű hogy nincs helye a két félnek egymás mellett, de ezt házasság előtt tudni kellene és megbeszélni. Ne rendelődj alá, hanem a saját életed találd ki. Ha pedig magabiztosan a saját utadon vagy akkor a megfelelő partner is a az utadba kerül. Egy egészséges ember nem félelemből dönt. Pl ha valaki kitalálja hogy ő külföldön szeretne dolgozni, csupán amiatt nem vállalja el mert attól fél hogy elhagyják, akkor alárendelődik és a félelmei szerint él, magát elnyomva, pedig alap esetben lehet hogy a párja is simán utánamenne, ha végre lenne életterve.

Szóval szerintem döntsd el hogy mit vársz az élettől, de emberek nevét ne írd a tervbe, csak a saját céljaidra figyelj, pl hogy 'megbízható apukát a gyerekem és magam mellé' és a férjedtől is kérd hogy ő is írja össze a terveit. Hogy képzelitek el magatokat 1-5-10 év múlva? Ha nagyon nem egyezik, akkor ideje tovább állni.

Igen, a gyerek a legtöbb nőnél igen nagyon aktuális vággyá válik egy bizonyos életkor fölött. Ez egy természetes ösztön, ami valakiben megvan, valakiben nincs meg.

Én is ismerek egy házaspárt, ahol a házasság előtt megállapodás volt, hogy nem lesz gyerekük, de az lány egy életkor elértével már nagyon akart gyereket, és terhes lett. Igaz, a házasság ráment, amit előre tudott a lány, úgy hiszem, de akkor is muszáj volt, érezte, hogy nem tudna gyermek nélkül élni.

Döntsd el valóban, neked mennyire fontos kérdés ez. Úgy tűnik nekem, hogy ha a párod mellett döntesz, akkor gyereked soha nem lesz.

Nekem amúgy is nagyon bűzlik egy olyan kapcsolat, ahol a pár nem akar egymástól gyereket. Lehet, hogy nem érez téged annyira igazinak, hogy a gyermekei anyjának is lásson, ezt meg kell beszélni vele. Csak nehogy ő röhögve családot alapítson 45-50 évesen egy 30 éves nővel, mikor már te is 50 éves leszel, és hoppon maradsz, teljesen egyedül, teljesen elhagyottan.

Akkor már inkább legyen gyerekem, legalábbis én így vagyok vele, mert a gyermeknek mindig az édesanyja leszek, nem lehet egy egyszerű válással elintézni egy anya-gyerek kapcsolatot.