Mit tudok tenni?

Kész. Betelt a pohár. Elegem van a testvéremből. Úgy beszél velem, mint egy szaros kutyával. Úgy sérteget, ahogy még én sem a legnagyobb ellenségem. Már megjöhetett volna az esze. Élvezi, ha nyomorgok, ha sírok. Mások előtt is így próbál feltűnni, hogy engem szapul. Már egy normális barátom sincs, mert mindenki hülyének gondol. Másokon vezetem le a feszültséget, ezért rentegen utálnak. Ha rajta vezetném le csak apumat idegesíteném, hogy nem tudunk kijönni normálisan. Szüleimmel nem tudok beszélni erről, mert az Ő pártját fognák. A mostani barátaimmal is jóban van, mert ő a kis cuki menőcsávó. El van kényeztetve, megkap mindent amit kér. Reménykedtem, hogy végre elkerülök távolabbi suliba, de nem valószínű... Én már m bírom tovább. Elegem van abból, hogy esténként sírva alszok el, abból hogy mindennapjaimat sírás tarkítja. El tudom képzelni' hogy majd ha segítségre lenne szükségem röhögve kamerázná le nyomorúságom. Eddig azthittem anyum velem van, de ő azt szeretné, hogy apum ne stresszelje magát.... én csak rosszul járhatok...