Terveznél komolyan olyan emberrel, akitől nem kaphatod meg ANYAGILAG azt, amire vágysz?

Tudom, már a kérdés maga sokak zsebében nyitogatja a bicskát, de engedjétek meg, hogy leírjam a lényeget.

Erőt, időt és pénzt nem kímélve mentem és tanultam évekig azért, hogy megszerezzem a diplomámat jó jegyekkel, jó szakmában, hogy ne legyen később elhelyezkedési problémám. A szüleim motiváltak, mondhatni rugdostak, ha kellett, hogy csináljam, kell, van értelme és nagyon igazuk is volt, mint kiderült. Elképzeltem a kis fejemben azt, hogy biztos anyagi háttérrel öregedhetek meg, nem lesznek megélhetési gondjaim és ha nem is kacsalábon forgó palotában élem le az életemet, de azért ha megkívánok egy gombóc fagyit hónap végén, nem kell rá nemet mondanom. Ezt úgy tűnik sikerült elérnem, jól fizető állásom lett kezdő mérnökként szinte azonnal a diplomám megszerzése után, fenntudom tartani magamat albérletestől és félretenni is tudok.

A probléma a párommal van (én vagyok a nő). Az ő egyetlen végzettsége egy gyakorlatilag használhatatlan felsőfokú szakképzés. 2 éve állást keres és nem talál. Nem mintha nagyon megerőltetné magát, de mentségére szóljon, ha valami jön, azt azonnal elvállalja. Többnyire idénymunkából él, ami zsebpénznek elég, de arra, hogy pl. összeköltözzünk és megosszuk a költségeket, már nem.

Kértem, végezzen el valamilyen iskolát, legyen egy használható szakmája, addig én támogatom, ha kell eltartom, de ne maradjon minden így. Elutasítja élből, ha felhozom. Szégyellem és gáz ezt kimondani, mert nagyon szeretem a páromat, de úgy érzem ez számomra nem elég.

Nem én akarok lenni a családfenntartó, ha többet is keresnék a páromnál, nem érdekel, de az hogy csak én keresek lényegében, az igen.

És ha később családot szeretnénk? Én vágyom az anyaságra, az anyaság élményére és arra, hogy mint minden anyuka, otthon maradhassak a babánkkal amíg csak tudok, de ha én vagyok a kereső fél, ez sosem fog teljesülni, mert nem tehetem majd meg. Kénytelen lenne ő otthon maradni, de akkor én nem lennék teljesen boldog.

Vagy mi lesz ha velem valami történik? Oké, ha egy fizetésből kellene megélnünk, de ha egyből sem?

Lehet így tervezni?

4 éve vagyunk együtt és míg úgy érzem az én életem szépen halad előre, addig ő toporog egy helyben és ez nagyon visszahúzza a kapcsolatunkat, pláne az én lelkemet. Szeretem őt, de ezzel a mentalitásával egyáltalán nem tudok mit kezdeni és már komolyan abban sem vagyok biztos, hogy akarok így leélni mellette egy életet. Még is mit tennétek? Mit tehetnék?