Terveznél komolyan olyan emberrel, akitől nem kaphatod meg ANYAGILAG azt, amire vágysz?
Tudom, már a kérdés maga sokak zsebében nyitogatja a bicskát, de engedjétek meg, hogy leírjam a lényeget.
Erőt, időt és pénzt nem kímélve mentem és tanultam évekig azért, hogy megszerezzem a diplomámat jó jegyekkel, jó szakmában, hogy ne legyen később elhelyezkedési problémám. A szüleim motiváltak, mondhatni rugdostak, ha kellett, hogy csináljam, kell, van értelme és nagyon igazuk is volt, mint kiderült. Elképzeltem a kis fejemben azt, hogy biztos anyagi háttérrel öregedhetek meg, nem lesznek megélhetési gondjaim és ha nem is kacsalábon forgó palotában élem le az életemet, de azért ha megkívánok egy gombóc fagyit hónap végén, nem kell rá nemet mondanom. Ezt úgy tűnik sikerült elérnem, jól fizető állásom lett kezdő mérnökként szinte azonnal a diplomám megszerzése után, fenntudom tartani magamat albérletestől és félretenni is tudok.
A probléma a párommal van (én vagyok a nő). Az ő egyetlen végzettsége egy gyakorlatilag használhatatlan felsőfokú szakképzés. 2 éve állást keres és nem talál. Nem mintha nagyon megerőltetné magát, de mentségére szóljon, ha valami jön, azt azonnal elvállalja. Többnyire idénymunkából él, ami zsebpénznek elég, de arra, hogy pl. összeköltözzünk és megosszuk a költségeket, már nem.
Kértem, végezzen el valamilyen iskolát, legyen egy használható szakmája, addig én támogatom, ha kell eltartom, de ne maradjon minden így. Elutasítja élből, ha felhozom. Szégyellem és gáz ezt kimondani, mert nagyon szeretem a páromat, de úgy érzem ez számomra nem elég.
Nem én akarok lenni a családfenntartó, ha többet is keresnék a páromnál, nem érdekel, de az hogy csak én keresek lényegében, az igen.
És ha később családot szeretnénk? Én vágyom az anyaságra, az anyaság élményére és arra, hogy mint minden anyuka, otthon maradhassak a babánkkal amíg csak tudok, de ha én vagyok a kereső fél, ez sosem fog teljesülni, mert nem tehetem majd meg. Kénytelen lenne ő otthon maradni, de akkor én nem lennék teljesen boldog.
Vagy mi lesz ha velem valami történik? Oké, ha egy fizetésből kellene megélnünk, de ha egyből sem?
Lehet így tervezni?
4 éve vagyunk együtt és míg úgy érzem az én életem szépen halad előre, addig ő toporog egy helyben és ez nagyon visszahúzza a kapcsolatunkat, pláne az én lelkemet. Szeretem őt, de ezzel a mentalitásával egyáltalán nem tudok mit kezdeni és már komolyan abban sem vagyok biztos, hogy akarok így leélni mellette egy életet. Még is mit tennétek? Mit tehetnék?
Nálam nem lenne szempont a diploma! De egy ilyen pasi, aki havi 30-40 ezer ft-ot visz haza havonta, és nem törekszik többre, a szememben egy nagy nulla!!!
Kérdező, miért pocsékolod az éveid? Te akarod majd eltartani? Én nem tudnék rá felnézni, és biztos, hogy nem mondhatnám, hogy 4 éve a párom...mivel szóba sem állnék egy ilyen naplopóval!!!
egyikőtök sem kevesebb vagy rosszabb a másiknál, csupán nem illetek össze. te szorgalmas és céltudatos vagy, ő meg egy kényelmes, céltalan ember.
nagyon hamar ki fogsz merülni ha folyton abból áll az életed, h noszogatod.
egy családot nem lehet alkalmi munkákra és bizonytalan jövedelemre alapozni.
abszolút megértem az álláspontodat, a helyedben inkább azon lennék hogy a saját köreimből válasszak magamnak párt, aki társ a magánéletben és a szakmai karrieremben is.
ezt a pasit hagyd meg a tinifruskáknak, akiknek még az is nagy szám ha hétvégén elviszi őket fagyizni meg moziba. te már más szinten vagy, keress ahhoz méltó társat.
kedves kérdező!
az egy dolog,ohgy a párod terveiben van csaklád.. de hogy képzeli el az életét mik a céljai? hogy akarja ezeket elérni mit akar érte teni ezekről beszéljetek. De arról,hogy dolgozzn vagy tanuljon hanem,hogy mit is akar az életéttől, atán a kzösö ééetetetltől
Ugynais amíg iylne céltalan várhatsz rá de megéri?
"az iparos vállalkozó és a diplomás nem fér össze hiába teremtenek elő hasonló jövedelmet"
"Akkor én iparos vállalkozóként akinek diplomája is van mit csináljak?"
Úristen, kösd föl magad:D
Lehet, hogy nem ő életed párja, hanem egy olyan ember, akivel közös az elképzelésetek a jövőről. Azért ez nem mindegy és szerintem ez nemcsak az anyagiakról szól, hanem arról, hogy hogyan akartok élni. És még ott van az is, hogyha te sikeresebb leszel, mint ő, akkor sokat fog bántani és le fog húzni téged. Sajnos tapasztalat, mert látom a családomban is és én is voltam ilyen kapcsolatban. Ha nem egyezik a jövőkép és senki se hajlandó engedni, akkor nem lesz jó ez a kapcsolat.
Nem értem, akik azt mondják, hogy nem szereti a párját. Ha nem szeretné, mégis mi a fenéért lenne vele?
Én abszolút megértelek. Nekem még gimiben volt egy ilyen pasim, már akkor zavart, hogy nem kezd magával semmit, nem tanul, nem dolgozik, csak várja a sültgalambot és még engem sizvatott mindig, hogy milyen stréber vagyok, hogy tanulok, ahelyett, hogy vele találkoznék. Nagy lúzer is lett belőle, már 27 éves, de még mindig nem volt egy rendes munkája, csak ilyen alkalmi dolgok.
Én nem tudnék felnézni, férfiként tekinteni egy ilyen férfire. Nem muszáj diplomás legyen, nem muszáj többszáz ezret keressen, de ne legyen lusta, dolgozzon keményen és adjon bele a közösbe, annyit, amennyi csak tőle telik.
Szóval szerintem, ha nem változtat a hozzáállásán, akkor nem ártana, ha megpróbálnád lezárni ezt a dolgot. Te se leszel fiatalabb, csak pazarolod az éveidet.
rosszindulatú hozzászólúkkal meg ne törődj, itt mindenbe belelkötnek, ha azt mondod, hogy zöld a fű, akkoris te vagy a szívtelen szemét:D Nem hiszem, hogy mások simán elnéznének egy ilyen ingyenélő alakot.
Mint említettem szeretem őt, így nehéz lenne kidobnom, szeretnék mindent megpróbálni, hátha változik valami, de évekig már nem fogok várni. Fáj a lelkem, mert nem véletlenül vagyok vele évek óta. Lehet hogy a rózsaszín köd már elszállt, de mindig is úgy éreztem, hogy nekem ő a nagy ő, viszont ha ő ezért nem szeretne tenni, akkor nem tudok mit csinálni. :(
Mindig is nagyon jól bánt velem és a közös rokonok gyerekeivel, a szüleink már elkönyvelték, hogy mi együtt fogunk megöregedni, de így hogy? Ha most sikerül is valami szakmába vágó munkát találnia, ha évek múlva elveszíti azt valamiért, akkor gyerekekkel a "nyakunkon" is ezt csinálja majd? Évekig válogat és vár a legmegfelelőbb állásra?
Tényleg nem érdekel már, hogy beáll-e gyári melósnak, vagy elmegy tanulni és azt csinálja amit szeretne, csak lássam, hogy van valami fejlődés és előrelépés.
Mindenképpen megpróbálok még beszélni vele erről komolyabban. Köszönöm szépen a válaszaitokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!