Terveznél komolyan olyan emberrel, akitől nem kaphatod meg ANYAGILAG azt, amire vágysz?
Tudom, már a kérdés maga sokak zsebében nyitogatja a bicskát, de engedjétek meg, hogy leírjam a lényeget.
Erőt, időt és pénzt nem kímélve mentem és tanultam évekig azért, hogy megszerezzem a diplomámat jó jegyekkel, jó szakmában, hogy ne legyen később elhelyezkedési problémám. A szüleim motiváltak, mondhatni rugdostak, ha kellett, hogy csináljam, kell, van értelme és nagyon igazuk is volt, mint kiderült. Elképzeltem a kis fejemben azt, hogy biztos anyagi háttérrel öregedhetek meg, nem lesznek megélhetési gondjaim és ha nem is kacsalábon forgó palotában élem le az életemet, de azért ha megkívánok egy gombóc fagyit hónap végén, nem kell rá nemet mondanom. Ezt úgy tűnik sikerült elérnem, jól fizető állásom lett kezdő mérnökként szinte azonnal a diplomám megszerzése után, fenntudom tartani magamat albérletestől és félretenni is tudok.
A probléma a párommal van (én vagyok a nő). Az ő egyetlen végzettsége egy gyakorlatilag használhatatlan felsőfokú szakképzés. 2 éve állást keres és nem talál. Nem mintha nagyon megerőltetné magát, de mentségére szóljon, ha valami jön, azt azonnal elvállalja. Többnyire idénymunkából él, ami zsebpénznek elég, de arra, hogy pl. összeköltözzünk és megosszuk a költségeket, már nem.
Kértem, végezzen el valamilyen iskolát, legyen egy használható szakmája, addig én támogatom, ha kell eltartom, de ne maradjon minden így. Elutasítja élből, ha felhozom. Szégyellem és gáz ezt kimondani, mert nagyon szeretem a páromat, de úgy érzem ez számomra nem elég.
Nem én akarok lenni a családfenntartó, ha többet is keresnék a páromnál, nem érdekel, de az hogy csak én keresek lényegében, az igen.
És ha később családot szeretnénk? Én vágyom az anyaságra, az anyaság élményére és arra, hogy mint minden anyuka, otthon maradhassak a babánkkal amíg csak tudok, de ha én vagyok a kereső fél, ez sosem fog teljesülni, mert nem tehetem majd meg. Kénytelen lenne ő otthon maradni, de akkor én nem lennék teljesen boldog.
Vagy mi lesz ha velem valami történik? Oké, ha egy fizetésből kellene megélnünk, de ha egyből sem?
Lehet így tervezni?
4 éve vagyunk együtt és míg úgy érzem az én életem szépen halad előre, addig ő toporog egy helyben és ez nagyon visszahúzza a kapcsolatunkat, pláne az én lelkemet. Szeretem őt, de ezzel a mentalitásával egyáltalán nem tudok mit kezdeni és már komolyan abban sem vagyok biztos, hogy akarok így leélni mellette egy életet. Még is mit tennétek? Mit tehetnék?
válasza:Teljesen igaza van a kérdezőnek.
Én is diplomás vagyok, a férjemnek 8 általánosa van, de dolgozik, hajt, hogy egy viszonylag jó életszínvonalon éljünk. Ha itthon ülne és várná a sült galambot és nekem kellene teljesen eltartanom, hamar szétmennénk! De hál Istennek nem olyan, és neki is vannak álmai amiért tesz is.
Egy saját vállalkozáshoz azért kellene "némi" kezdőtőke, ami jelenleg nincs. Ami van, azt saját lakásra spórolom, így egy szál semmi nélkül, fiatalon, tapasztalatlanul nem szeretnék semmi meggondolatlanba belevágni, ami lehet néhány év múlva bebukik. Ehhez még túlzottan ott van a tojáshéj a hátsómon szerintem.
Bár ha sokat veregetem a földhöz, akkor előbb utóbb leesik... :)
válasza:" Ha ő lenne a férfi és a nő meg semmit nem akarna dolgozni, mert minek, szerintem az is probléma lenne,"
Csakhogy ez a srác nem dolgozni nem akar, hanem továbbtanulni.
Kérdező, te nyilvánvalóan nem vagy valami jaj de nagyon szerelmes, ez tény. Te már inkább racionálisan választanál párt, családot, gyereket, biztonságot szeretnél, ezek a legfontosabb szempontok. A párod vagy nem akar ezért tenni, vagy úgy érzi, hiába tanulna még négy évet, akkor sem biztos, hogy kapna munkát és úgy gondolja, nem éri meg, esetleg azt hiszi, nem bírná az iskolát, nincs elég jó esze a tanuláshoz (csak találgatok az indokokat illetően).
Nyilvánvalóan ha mindkettőtök tarja magát az álláspontjához, nem sok jövőt lehet jósolni a kapcsolatotoknak.
Egyébként nem tudom, hol próbálkozik a párod álláskereséssel, de elég sok olyan gyár van, ahol sűrűn vesznek fel betanított munkára embereket és van ahol egész tűrhető a kereset. Nem azt mondom, hogy nagyon jó, de a semminél több.
válasza:Szülein keresztül nem tudnod motiválni vagy nekik megfelel így?
Ez így nem jó, akar mindent,de valahogy a tettek nem jönnek.2 év idénymunkákkal hosszú idő pályakezdőként.Nem számít valódi munkatapasztalatnak munkáltatói szempontból.
válasza: válasza:na, a sok idióta után, jöjjön valami hasznos is:
sose alkudj meg, ha mások az ambíciók, akkor az örökké problémát fog okozni, mert valakinek fel kell adnia magát!
Jó dolog a szerelem, de abból nem lehet célokat és álmokat elérni. Adj ultimátumot a párodnak, tanuljon tovább, vagy fel is út, le is út. Ha nincs benne a fejlődési vágy, akkor most megmondom neked, hogy VÁLÁS LESZ A VÉGE, ha esetleg lennél annyira hü*e és hozzámennél.
Ne a pénz felől közelítsd a témát, hanem az AMBÍCIÓK irányából! AZ számít csak a jövőre nézve.
válasza:33-as, ebben igazad van, csak hogy nem akar gyári melós lenni, mert nem akar ott megöregedni.
Nem akar tanulni, nem akar dolgozni gyakorlatilag, az alkalmi munkák azért "kényelmesek" neki, mert tudja, hogy csak alkalmi és nem onnan fog nyugdíjba menni. De akkor még is mit tehetnék, mint hogy megadom neki a lehetőséget, hogyha szeretne igen is tanuljon?
Mint említettem, nem kell hogy lediplomázzon, BÁRMI, amiben van lehetőség mehet felőlem, az ő élete, az ő döntése, én csak annyit kérek tőle, hogy legyen mire alapozni a közös életünket.
Az ő szülei kicsit más felfogással bírnak, mint az enyémek, szerintük megadták a lehetőséget a fiuknak, viszont abszolút semmi irányt nem mutattak neki, semmiben nem támogatták, nem egyengették az útját. Csak azt látják, hogy nem talál munkát, de azért ami van hébe hóba, azt elvállalja, ez nekik így megfelel, majd lesz valahogy.
Az én szüleim totális ellentétük, ha fel akartam adni rugdostak előre, ha sírtam, megveregették a hátamat, hogy na majd legközelebb, ha nevettem, kaptam egy doboz fagyit és nevettek együtt velem. Mindig, mindenben támogattak és terelgettek, lehet ez sokszor nem volt jó adott élethelyzetben, de így utólag már teljesen máshogy látom. A páromnak ez a háttere nem volt meg és ha bevállalná és elfogadná a segítségemet, illetve akarna még tanulni, akkor én ezt igyekeznék neki megadni, hogy legyen előtte cél!
Az sem zavar, ha elmegy gyári munkásnak, csak lássa be végre, hogy ez így nem vezet sehova pláne nem a közös jövőnk felé.
válasza:37-es. Nagyon egyszerűen... nagyon jó ember! Nekem nem a végzettség számít, hanem, hogy azonos irányba nézzünk a jövőt illetően szeressen engem és a lányomat. Én ilyen hülye vagyok, ezek az én elsődleges értékrendjeim.
A lányom spermadonorja egy diplomás. Összeteszem a kezem, hogy nem Ő van velünk. Ég és Föld a két ember, össze sem lehet hasonlítani (a férjem javára).
válasza:Szóval tulajdonképpen se tanulni nem akar, se dolgozni?
A felsőfokú idegenforgalmi végzettség nem olyan húdekelendő, hogy azzal egyből jobbnál jobb állásokat kap az ember. Amíg nincs más, el kéne fogadnia a gyári betanított munkát.
Szerintem innentől kezdve nincs miről beszélni, Te ambíciózus vagy, Te szeretnél valamit elérni, ő nem. Ennek a kapcsolatnak így se értelme, se jövője nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!