Mi az a pont, amikor megfordul a dolog, és már nem akarod a másikat? Mi az, amitől feladod?
Hosszú lesz, bocsánat. (És lehet, majd áttesznek más kategóriába, de itt szoktak jobb válaszok születni.)
Tegyük fel, megismerkedtek valakivel, teljesen jól megvagytok, vonzódtok egymáshoz, de egyszercsak a másik meghátrál. (Vagy én, de most alapvetően nem ez foglalkoztat.) Miért? Mi lehet a kiváltó ok?
Mert én, ha tetszik valaki(hacsak valami nagyon nagy galiba nincs, de tolerálhatatlan szinte), akkor a kezdeti zökkenőktől nem ijedek meg. Illetve megijedek akár, de tudatában vagyok a saját félelmeimnek, tudom, idő kell a megismeréshez, a tisztázáshoz, hogy tudjuk, a másik mit hogyan ért és mit akar, azért időt akarok hagyni.
De ha az alapvető tulajdonságai, gondolkodásmódja és a külseje bejön, akkor nem hátrálok egykönnyen.
Ezzel viszont szinte mindig magamra maradok. Úgy érzem, elég egy részemről gyanútlanul elhangzott szó, vagy jóindulatú tett, és hamar, kíméletlenül kivágnak. Nem kapok több esélyt.
Miközben tudom, mi lehetett volna az egészből, hogy egyszerűen még "zöldek" vagyunk, nem értünk meg. De hát idő kell a jó gyümölcs beéréséhez. Miért nincs idő? Miért nincs idő valamire, ami ennyire fontos. Miért hisszük, hogy a másikat pár nap/hét alatt annyira megismerhetjük, hogy ilyen könnyen megszabaduljunk tőle?
Nekem annyiszor ígértek kitartást, hogy nem hagynak el, ha magamat adom, sőt, az milyen jó, és minden egyebet, de mégis egy-egy jelentéktelen ügy miatt (amin aztán sokáig emésztem magam) megbukik a dolog, és még az sem adatik meg, hogy megértsem, mi történt.
Ha valaki szeret valakit,kitart mellette,a kezdeti nehézségek csak erősítik a kapcsolatukat,ha sikerül azokat tisztázni.Ha valaki szeret valakit,akarja tisztázni a gondokat,akarja tolerálni a hibákat.Akarja a kapcsolatot,és tesz is érte.Nem elzárkózik a problémák és a másik ember elől.
Csak az lök el magától ilyen könnyen,aki nem szeret,érte meg nem kár.
Miért nem akarom? Mitől fogom feladni?
Az édesanyja miatt.Mert meg szabja nekem 20 évesen és a fiának 28 éves,hogy mit mikor csináljunk.Na ezért fogom feladni.
Azt hiszem, kettes, igazad van. Én is így hiszem. És rendre olyanokkal találkozom, akik azt mondják, ők is hisznek benne. És aztán (nem tudom, miért mondják) olyan érthetetlnül eltávolodnak.
Tudom, hogy a szeretet/szerelem idő. Van, akinél gyorsabban, másnál lassabban növő virág. De valamennyi idő kell. Vajon megértem-e valaha az életet?...
7-es, értelek, és igazad van. Én éppen úgy vagyok, hogy nem képzelem bele (próbálom nem ezt tenni), hanem elfogadni, és megérteni, hogy milyen ő. És elfogadni azokat a különbözőségeket, "hibákat", amelyek természetesen adódnak, hiszen két külön emberről van szó.
Egyszer úgy szeretnék valaki lelkének mélyére látni, aki "hirtelen kiszeret", "maga sem tudja miért".
Az idézőjel nem azért van, mert nem hiszem el, hogy nem tudja, inkább mert én már megtanultam rájönni, hogy mi húzódik a dolgok mögött.
Szörnyű, mikor valaki egyik nap rajongva néz rád, másnap pedig egy tárgyilagos ismerős arcával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!