Egy alkoholista tud igazán szeretni, szerelmes lenni?

A 4.vagyok. A kérdezőnek: az én emberem, ahol nincs tétje, ott kimutatja az érzéseit. Mármint barátok előtt -bár egyik sem az a hű de lelkizős barát, inkább haverok- vállalja, hogy szomorú, ha öröm éri, hamarabb megy hozzájuk dicsekedni, mint hozzám :-) De pl.sírni csak én láttam, nagyon dühösnek is, és nagyon szerelmesnek is. Csak én. A felszínes érzéseit vállalja bárki előtt, de az igazán mély érzéseit csak én láttam. Viszont szerintem ezeket szégyelli. Vagy nem is tudom.

Egy elég instabil lelki világú ember ő, sérülékeny. Csak hát feltétlenül macsónak kell magát mutatnia! :-) Bonyolult ember (ő is :-))

Eléggé zűrzavarosan fogalmaztam, de talán értitek. :)

Igen, tud, de ennek ellenére az ital marad a legfontosabb számára. Ez így sarkos megfogalmazás, de tkp. ennek azért van "árnyaltabb" magyarázata.

A férjem alkoholista volt, lassan 2 éve már, hogy meghalt.

Amikor megismerkedtünk, találkozgatott előttem más lányokkal is, illetve egy volt olyan, akivel többször is randizgattak, voltak egymás lakásán, elmentek ide-oda együtt, közös időtöltések, szóval ez már több mint egyszeri randizgatás volt részükről.

Valami miatt összevesztek és ekkor ismerkedtünk meg mi egymással.

Velem nagyszerűen viselkedett: szinte lehozta a csillagokat is az égből; elhalmozott figyelemmel, sok ajándékkal, bókokkal. Ez nagyon szimpatikus volt számomra. Az más kérdés, hogy éppen én is összevesztem az akkori pasival, akivel többször randizgattam, szóval a helyzetünk ugyanaz volt.

Házasságkötésünket követően megkérdeztem tőle, hogy azzal a lánnyal miért nem békült ki, akivel már többször voltak több helyen, szóval kezdett kissé kiteljesedni a kapcsolatuk, azt felelte, mert én "felülírtam" azt a kapcsolatot és nem volt érdemes kibékülni vele.

Sokan szememre hányták, hogy alkoholistával miért kötöttem házasságot?

Azért, mert annyi figyelmet, kedvességet, bókot senkitől sem kaptam, mint tőle. Ekkor 44 éves voltam és ezelőtt tragikus párkapcsolataim voltak. Az egyik exem börtönbe is került (ki az, aki ilyennel tervez hosszú távra??) a másik a száz-valahányadik nő után agglegényeskedik a mai napig.

Szóval egyik rosszabb volt, mint a másik.

Nos, amikor részeg volt, akkor megbántott sokszor, amire józanul soha nem emlékezett és mindig bocsánatot kért. Ekkor nem is ő volt a tettei mögött, hanem az ital.

Próbált sokszor leszokni, de mindig visszaesett.

Nemrég olvastam egy tudományos cikket a függőségről általánosságban; próbálom megérteni én, egy kívülálló, de nem könnyű.

Hiába tudja egy függő, hogy ártalmas, amikor alkoholhoz/droghoz nyúl, a drog (az alkohol is az, kemény drog!) felülír mindent, egyszerűen a visszaesőknél mindig felül kerekedik az ital.

Egy orvos - amikor még élt a férjem és mondtam neki, hogy számtalanszor a család, én is mondtuk a férjemnek, hogy próbálj erőt venni magadon és szokj le -, szóval az orvos azt mondta, ez nem így működik igazából.

Ez az ún. addiktív gondolkodásmód, ami az ital hatására vezethető vissza.

Ezt nagyon nehéz legyőzni és sajnos a férjemnek nem sikerült.

Szóval a lényeg: igen, tudnak szeretni, mert amikor józan volt, sose bántott, és szeretett; leginkább a metakommunikációja és a cselekedetei bizonyították ez számomra.

Mivel az alkoholizálása miatt elköltöztem tőle, jött utánam újra és újra; mivel szeret(t)em, én meg visszajártam hozzá.

Általánosságban véve: aki bizonytalan abban, hogy a párja szereti-e őt vagy sem, igazából ne a szavait, hanem a tetteit és a metakommunikációját figyelje.

Halála nagyon megrázott és mai napig szívből gyászolom, pedig már több mint egy éve elveszítettem.