Egy alkoholista tud igazán szeretni, szerelmes lenni?

Nem tudom... Pedig hidd el, rengeteget gondolkoztam, gondolkozom ezen... :/

Érzései vannak, és szeret, viszont eléggé hullámzó az érzelmi világa. Vagy kapaszkodik belém, vagy eltaszít /mostanában inkább az utóbbi/. Viszont nem hagy tovább lépni, féltékeny mindenkire.

Valahogy az a baj vele, hogy nem fogja fel a szavai és a tettei súlyát. Ha pl.megkéri a kezem, 2 nap múlva ne tegyen már úgy, mintha mi sem történt volna! És ha csúnyán megbánt, legyen annyi gerinc benne, hogy bocsánatot kér... Nincs benne se következetesség, se felelősségvállalás.

Bocs, ha nem tudtam segíteni, de jól esett ezt leírni:-) Nálatok mi a helyzet?

Egy alkoholistának egy szerelme van: az alkohol.

Mindenki csak ezután jöhet. De nem szokott jönni, mert mindenkit átvág, hogy ihasson. Ha kedves vagy hozzá, örömében, Ha megsérted, (vagy ő annak érzi) bánatában.

Ha nincs ok, keres rá, hogy ihasson.

Szavak...szerelem. Az első kocsmáig, fizetésig, haverig.

Ok pedig mindíg lesz az ivásra. Mert keres rá.

Nyilván attól,hogy szenvedélybeteg,még képes rá.Csak az baj,hogy az első számú szerelme mindaddig az alkohol marad,míg le nem mond róla,és azután jön a párja.Sokan közölük sajnos képetelenek lemondani az alkoholról,így a barátnő/barát örök második marad.

Egyébként megdöbbentően igaz az én kapcsolatomra is,amit az egyik válaszoló írt.Az érzései elég kaotikusak.Egyik nap azt szeretné,hogy a felesége legyek,másik nap olyan,akár a kőszikla.Szerintem tipikusan ez is jellemző rájuk,az érzelmi világuk elég hullámzó,ami hosszútávon nem tesz jót a kapcsolatnak.