Most őszintén normális, aki kamionosnak megy? Sokan minden 2. hétvégén vannak itthon vagy 1 hónapban 2-3 napot, milyen családi élet ez? Élet ez?

Pontosan. Magyarországon a vezető beosztásban lévő emberek minimum 90%-a semmire kellő, dolgozni nem akaró, még a WC papír árából az áfát visszaigénylő idióta.

Ezért van az, hogy naponta alakulnak, szűnnek meg cégek.

Meg kéne becsülni a munkásokat!! Bocs az offért.

Kedves Kérdező!

Mint látom, bölcs embernek tartod magad, így kíváncsi lennék a véleményedre.

Én egy szegény családból származom, másfél évig tanultam egyetemen, viszont a befejezésére már nem maradt pénzem, így elkezdtem kamionozni, és azt kell mondjam, egészen elégedett vagyok vele.

Minden hónapban megkapom a nettó 300-at, de csak azért mert jól dolgozom. Waberer Gyurinál vagyok, ahol köztudott, hogy MINDENT levonnak amit lehet.

Hajtok sokat, van mikor 3 hét után jövök haza, van hogy 6 hét után, viszont nekem nincsen családom, tartozásom, se lakásom, se autóm, vagyis abszolút nulláról kezdtem, és szépen csendesen építem fel az életemet.

WC-zni tudok, mosdani, zuhanyozni is, az autómat is tisztán tartom, van időm sétálni, súlyzózni, hétvégén kollégákkal főzni, beszélgetni, esetleg inni is, egyszóval van lehetőségem normális emberi életet élni.

Az, hogy sokan csak azt várják, hogy mikor ér véget a nap, és mikor ihatják magukat sík részegre, vagy az asszonynak utalják át a teljes jövedelmet, amit az elherdál, az már az intelligencia hiányát jelzi, ergó olyan ember van a szakmában, akinek nincs ott helye.

Élelemre, tisztálkodásra, szórakozásra természetesen költeni kell, de így, hogy bőkezűen költekezek /ebben a szex is benne van/, így is megmarad havi 150, de inkább 200 000 forintom. A kevesebb akkor van, ha az adott hónapban vettem laptopot, hangszórót, gázt, stb.

Egyszóval lehet kényelmes életet élni, és még spórolni is.

Édesanyám, amikor eldöntöttem, hogy kamionos akarok lenni, majdnem szívrohamot kapott: "hát egy m*m-es oduban akarod leélni az életedet, egész nap csak a szürke utat bámulni bla bla bla".

Tény, hogy vannak unalmas és fárasztó momentumai a szakmának, de melyiknek nincs?

Mikor én is eljutottam arra a pontra, hogy abba hagyom, és inkább a pénzügyi-számviteli ügyintézős seggkitörlős papírommal helyezkedek el, akkor az egyik fuvarom során, egy bundesz úton haladva olyan csodálatos látvány tárult elém, amelyben csak nekem lehetett részem, senki másnak.

Ekkor értettem meg az életformának a lényegét.

Ami nem az, hogy szép tájakat láthatunk.

Hanem a szabadságon és a végtelen lehetőségen túl, egy olyan dolognak lehetünk a részesei, amit leírni, szavakba önteni nem lehet. Azt meg kell élni, át kell érezni.

Mint már említettem, sokan csak a szürke egyhangúságot látják a kamionozásban, én viszont a lehetőségeket.

Mióta csinálom, teljesen önellátó vagyok, ami az előtt nem voltam, és nem is lettem volna, ha más szakmába vágok bele. Az önellátóságba az is beletartozik, hogy soha senkinek nem szorulok rá a segítségére, mert mindent meg tudok egyedül is csinálni. Bár tény, hogy az ehhez vezető út hosszú, rögös, és kegyetlen volt, de megérte.

Rengeteg országban jártam, egészen pontosan az unió összes tagállamában, rengeteg emberrel találkoztam, rengeteg emberi sorsot láttam, mind siker történeteket, mind drámákat, katasztrófákat.

Megtanultam, hogyan kell mások hibáiból tanulni, és nem el követni azokat, és azt is megtanultam, hogy hogyan kell a dolgokat az én hasznomra fordítani.

Azt is megtanultam, hogy külső, bőrszín, megjelenés, beszédstílus, és egyéb tényezők alapján senkit nem szabad elítélni elsőre.

Mikor angoléknál a néger rakodó munkásokat szidják mint a bokrot, mind a főnökei, mind a kollégái, mind a sofőrök, pedig egy szorgos, értelmes gyerek, akkor baromira jól esik neki az a néhány emberi/nem nyálas, vagy seggnyaló/ szó, és bizony kivétel nélkül engem rakodnak először.

Munkám végeztével, bratyóként távozok, és mindig megköszönik, hogy ember számba vettem őket.

Persze ennek fontosságát mindaddig úgy sem fogod megérteni, amíg csak azért, mert magyar vagy, és mert kamionos, el nem küldenek a fenébe, és nem hajlandóak a boltban kiszolgálni.

Mikor kikerültem a nagyvilágba, azt hittem, hogy jól beszélem az angolt, mert felsőfokú nyelvvizsgára készültem, csak arra is elfogyott a pénz.

Ahogy találkoztam az első britt emberrel, aki csak annyit mondott, hogy gyere be a kapun 10 perc múlva, és akkor kezdjük a szedést, akkor csak pislogtam, a csilli-villi nyelvtudásommal, mert egy árva szót sem értettem. Majd harmadjára elkezdtem érteni a szavakat, mára pedig gond nélkül tudok angolul kommunikálni.

De ez csak az angol, mert amit szintén a szakmának köszönhetek, az az, hogy bár nem tudok spanyolul, franciául, svédül, stb, mégis képes vagyok bárhol megértetni magam, és én is megértem azt, amit más akar nekem mondani, pedig nem is ismerem a szavakat. De erre minden kamionos képes, aki nem csak a szürke utakat nézi egész nap.

Rengeteg jó, és rengeteg gonosz emberrel találkoztam, többnyire a rosszal, és megtanultam, hogy soha nem a külcsín számít, pl spanyolok.

Megtanultam értékelni, és megtartani a jó embereket, a rosszaktól pedig megvédeni magam, és elzavarni őket.

Ezen bő egy év tapasztalatát gondolom te is érzed, hogy még több mint harminc oldalon keresztül sorolhatnám, és még akkor sem végeznék.

De gondolom érted a lényegét.

Te, kedves Kérdező az éremnek a sötétebbik oldalát látod, és nem is vagy hajlandó a fényesebbik oldalát látni.

De nyugalom, nem vagy vele egyedül, csak az országban, kb 9,5 millió ember gondolkozik hasonló képen, nem csak a kamionozásról.

És igen, a legtöbben a negatívumokat látják a szakmában, hogy miket, azokat már elmondtam.

Én viszont a végtelen lehetőséget láttam, és látom is, azért hogy több, és jobb ember lehessen belőlem. Amit viszont csak ezen a szakmán keresztül érhetsz el.

Vagy ha olajsejk fia vagy...

A külföldi mosogatásról pedig annyit, hogy Angliában szerencsém volt nem egy magyarral találkoznom, amin őszintén szólva meg is lepődtem, és tőlük tudok első kézből 1-2 dolgot.

Egyikőjüknek sem volt zökkenőmentes a kiutazás, munkába állás. Senkit sem várnak külföldön tárt karokkal, csak azért fogadnak be ideig- óráig, mert az echte angol nem alacsonyodik le arra a szintre, hogy azt a munkát csinálja. Ahol azt mondják, hogy fizetnek mindent, csak menjél kifele, az csak a mézes madzag, 10 ből 1 nek sikerül csak. Kivéve ha orvos, mérnök, vagy hasonló kaliberű ember vagy.

A lakhatás nagyon drága, ahol "olcsóbb" az messze van a munkától, akárcsak magyarban. Teljes lakást megfizethető áron nem kapsz, csak egy lyukat, ahol van egy szivacs, meg egy asztal. A kamion azért kényelmesebb.

Persze, lehet jobb is a körülmény, viszont sokkal többe kerül, amit mosogatásból nem fogsz kifizetni.

Lehet, hogy túlzásnak tűnik, hogy ennyire drága a lakhatás, de akkor azt tudom mondani, hogy menj ki angolba, és nézd meg az árakat, és majd dobsz egy hátast. Utána majd nem lesz olyan hihetetlen.

Akárhova is mész Európába, te mindenhol csak egy külföldi leszel, akit lenéznek, leköpnek, a főnökeid pedig sokkal kevesebb pénzt fizetnek neked, mintha azt egy "bennszülött" csinálná. Nem leszel bejelentve, így ha ellenőrzés jön, igen, mosogatóéknál is!, akkor kitoloncolnak az országból, bár ennek nagyon kicsi az esélye.

Akik kint dolgoznak és eléldegélnek belőle, azoknak mind ilyen "horror" sztorija van, aminek fele igaz, fele önsajnáltatás, de a lényegen nem változtat.

Akkor éri meg kimenni, ha nem egyedül mész ki, legalább 2-3 embert viszel magaddal, és aki már rég kint dolgozik, az segít nektek mindenben. Így a lakhatás is sokkal elviselhetőbb, és így tényleg sok pénzt tudtok fejenként keresni. Csak ezeket nem mondják el a mosogatós hirdetésben.

Bár azért érdekelne, hogy Te jelenleg kint dolgozol-e angolban, és tapasztalatból érvelsz ennyire lelkesen a mosogatás mellett, vagy csak te is ráharaptál a mézes madzagra?

Az egyetemet, vagy tudja a jó szerencse, hogy mit, idővel befejezem, a jobb jövő reményében, pont azért, mert ebből a kevés kis nettó 300-ból meg lehet csinálni.

Naponta mosogatok, de annyira azért nem vagyok odáig a dologért, hogy kimenjek angolba, és a több hetes edényeket vakargassam. De ez ízlés dolga.

Bár tudom, hogy mi lesz a reakciód, milyen véleménnyel leszel ezen bemutatóm után, viszont akkor most szeretném feltenni ismét az első kérdést, hogy mi a véleményed?