Szerintetek egy 9 éves kisgyereket belehet avatni a család pénzügyeibe?

Persze (egyébként valószínű úgyis tudja, a gyerekek sokkal többet tudnak, mint amit feltételeznek róluk.)

Nyugodtan mondd el, hogy most egy nehezebb átmeneti helyzet van, mindenkinek segítenie kell, hogy átvészeljétek.

Persze!Mondjátok, hogy arra van pénz, ami fontos, de most csak arra, és most ilyen idők vannak. Egyszer fenn, egyszer lenn, azt is mondd! Azt ne, hogy majd nemsoká lesz jobb, mert akkor folyton kérdezgeti, hogy az mikor lesz.

És amikor a házi sütit eszitek, akkor jól szóljátok le vele kórusban, akinek szegénynek nem süt anyuja, és csak a rossz bolti jut neki.

Építs vele dobozból babbaházat, csinálj sógyurma díszeket, fessétek ki, szedjetek gesztenyét, csináljatok gesztenyefigurát , bújócskázzatok, csináljatok saját malmot, vele, kis babokkal!

Legyen egy csomó élménye. És a divatos játékoknál mondjátok el neki, hogy az nagyon jó, de hamar meg lehet unni, meg csak gyűjteni lehet stb, de jó az, akinek sok pénze van.De mindjárt vigasztaljátok meg, hogy de ti ám vasárnap mentek kunyhót építeni az erdőbe.

Amire nagyon vágyik, legót, barbit, nemtommit, a nagycsaládosok adventi vásárjain megveheti 300 ft-ból, használtan, ócskapiacon, ő is tud gyűjteni, papírt, esetleg nagyi ad neki, vagy üres üveget talál, visszaviszi, eklad valami régi játékot az ócskapiacon(mellettünk van ilyen azért mondom) s 200 ft neki vagyon lesz.

Ha játszol vele, elmentek sétálni, számháborúzni stb. nem lesz sok ideje a vennivalón keseregni. Akkor meg mondd, hogy ez nem nekünk való, ez a gazdagabbaknak van.

Nyugodtan mond el neki.

Nálunk is volt ilyen helyet, csak akkor én 10-11 éves lehettem kb.

Egészen nyugodtan beavathatod és bevonhatod a pénzügyek intézésébe!!!

Én még a gyerekeim óvodás korától kezdtem elmagyarázni nekik, hogy nem telik MINDENRE, szívesen veszek nekik játékokat, de sajnos drágára nem telik...

Ezután (olyan édesek voltak!), ha bementünk a játékboltba "valami kis meglepire", akkor bármi megtetszett nekik, odaszaladtak hozzám és aggódva kérdezték : "Anyu! Ez nem túl drága?... Ez elég olcsó?..."... Vagy maguktól is megállapították : "Ez nagyon drága, ezt most nem lehet!..."

Szerencsére (még!) a legszükségesebbekre van pénzünk, de mindig bevonom őket azóta is a gazdálkodásba, mennyi a villanyszámla, gázszámla, hogyan gazdálkodjuk ki a tankönyveik árát vagy 1-1 kirándulásra valót...

Naponta zsebpénzt kapnak, amiből nekik kell kigazdálkodniuk a saját tízóraijuk árát, ilyenkor is számításba kell venniük, hogy nem telik az iskolai büfében 3 melegszendvicsre, de 1 melegszendvics és 1 üdítő kitelik a pénzükből!... :-)

Már nagykamaszok a gyerekeim, ha lemennek vásárolni, megtanulták, hogy élelmesen körülnézzenek a termékek között, ne a legdrágábbat vegyék meg, legtöbbször a alsó polcra vannak bedugva az árban kedvezőbb cuccok!

Tapasztalatból mondom : egészen nyugodtan bevonhatod a gazdálkodásba, nagyon okosan meg fogja érteni, hogy nem rád kell haragudnia, ha valamire nem telik, erről nem te tehetsz!

A mieink is ismerték a pénz értékét 9 évesen, és nem vettünk új színest, hanem összekeresgettük a régieket.

Volt hogy a lányom 13 évesen ragtapasszal megjavított talpú 600 ft-os dorciban húzta ki az őszt. De! Most van 1.200.000 ft-ja, melynek felét ő kereste meg(19 éves, középiskolás)

És pontosan tudja, mit ér 300 ft, és bár most több cipője van, képes volt 3 délután 12 üzletet bejárni, hogy ugyanazt a blúzt olcsóbban megvegye. És meg is vette, harmadáron!!!

Csak a hasznára válhat!

Tanítsd gazdálkodni, kreatívan problémát megoldani, szeretettel és családi összetartással átvészelni nehezebb helyzeteket! Többet adsz neki így, mint akit mindennel elhalmoznak, mert amit most tanul, azt egész életében fogja tudni használni. El kell magyarázni, hogy az első, hogy fedél legyen a fejünk felett, második, hogy megfelelően tápláljuk a testünket(nem a pukkadásig) Aztán ha jut szép ruhára az öröm, de nem létszükséglet, ha kopottabb is, állhat az is jól.

És ha ezek megvannak, azután lehet kívánságokra költeni, de az nem olyan fontos, csak szeretjük., De ha nem marad rá, van sok minden, amit szintén szeretünk, s ingyenes: a napsütés, a társasozás, a kirándulás(közelben is lehet jó) a közös énekelés, meg a barchoba, sünit találni aparkban, galambok fészkelnek az erkélyen,ilyenek. Ne érezze magát azért olyannak akinek öröm nem jutna.

nyugi, anyukám ennyi idősen nekem is azt mondogatta, hogy erre sincs pénzünk, meg arra se. és tudomásul vettem. az osztály előtt néha cikinek éreztem, hogy nekem nincs annyi mindenem, de aztán beláttam, hogy az a legfontosabb, h anyukám szeret engem, és sokat foglalkozik velem.

mára rendbe jöttünk anyagilag, és most próbál engem kárpótolni a korábbi nélkülözések miatt.

nyugi, nektek is lesz majd jobb.