Hogyan lehet felállni, ha összetörtem és a padlón vagyok?

idézet egy blog-bejegyzésből:

"Sosem értettem, miért vannak olyan időszakok az ember életében, amikor minden szinte magától megy, nap mint nap boldogságban fürdünk, majd egyszer csak tönkremennek a dolgok… De nem egy dolog, hanem szép sorjában minden. És amikor már teljesen padlón vagy, és azt hiszed, innen már képtelenség felállni - szép lassan mégis elkezded összeszedni magad. A hullámvölgyek nem szükségszerűek, mégis periodikusan meglátogatnak szinte mindenkit.

Ha már muszáj így élni, akkor elég romantikus felfogásom van ezekről a mélypontokról: hiszem, hogy mindent lehet jobban csinálni, hogy lehet változtatni és igazából tényleg csak akarni kell, és össze lehet magunkat kaparni - igen, a legmélyéről is. Hogy mennyi idő és mennyi áldozattal jár, az persze személyenként változó."

Nos, valahogy így van. És tudod, az a nagy dolog ha valaki mélyről képes visszakapaszkodni, nagy pofonok után felállni. Akarat kell hozzá, máshogy nem megy.

Sok sikert hozzá!

Ne hogy 2 rossz vizsga meg 1 szemét alak miatt kikészülj.

Keres 1 új hobbit vágj bele valamibe amibe eddig nem mertél. Az új helyzettel nyersz egy csomó új elményt, barátokat akik igaziak és nem mondanak ilyeneket.

Hát ha az önbizalmaddal már eleve baj van, azt mi visszaadni nem tudjuk, csak egy jó pszichológus!

Csak ajánlani tudom, én is voltam hasonló helyzetben, mint te, én is buktam vizsgákat, aztán mégis kijavítottam, sőt, már rám is mondták, hogy nem vagyok normális. Vállalom. Nem is, na és? Ki az? Aki azt mondja, hogy nem vagy az? Ő az alap, akihez viszonyítani kéne bárkinek is magát? Ugyan! Elhiszem, hogy bánt, de csak rajtad múlik, hogy fogd fel másképp, ehhez pedig lehet, hogy egy jó szakember nem árt!

Sok sikert!

én már nagyon sok pofont kaptam az élettől,sokszor vallottam kudarcot,de az életnek tovább kell mennie.könnyű azt mondani h szedd össze magad,de te is tudod hogy másképpen nem fog menni.

az a kedves barátod,aki ilyeneket mond,az nem is barát.kerüld el messzire.én is 20 éves egyetemista lány vagyok,ha van kedved beszélgetni,irj emailt:)

és fel a fejjel!lesz ez még így se... :D

(elgem mindig ezzel nevettetnek meg ha bajom van)

Erről egy idézet jut eszembe:

"Az előbb szinte romba dőltem,sírtam,minden odavan!

Aztán mégis elviseltem csak azt ne kérdezd, hogy hogyan."

Az ember életében gyakran történnek olyan dolgok, hogy úgy érzi nincs tovább, aztán ezek idővel rendeződnek és elhalványulnak.Én is gyakran voltam így.

Nézd , nekem belátható időn belül nincs tovább, de már bele törődtem ... ez van, az ember előbb-utóbb túl jut ezen, aztán elfogadja. N ajó, ezt arra az esetre mondom, ha valóbanmenthetetlen a helyzet. De ha van esély, akkro persze gondolkodj el, rendezd átr az életedet, aztán hajrá.

Jó tanács:

nagyon jót tesz két dolog:

1, környezetváltás (utazz el valahova ahol tudsz gondolkodni)

2, stresszmentes környezet (telefont kapcsold ki egy hétre)

Meglátod, egészen felüdülsz.