Élhetünk együtt harmonikusan, ha ennyire eltérnek az étkezési szokásaink?

Fú de durva! Ez a történet kísértetiesen hasonlít az enyémre! Még a kor meg a számok is egyeznek! :D

Nekem annyiból szerencsém van, hogy párom megkóstolja legalább a kajákat, még ha utána nem is eszik többet belőle. :) Különben megértelek teljesen, sajnos félre lett ilyen téren nevelve a barátod, amiről nem tehet, inkább a szülei...Szerintem is jó, hogy megmondtad neki, hogy kóstolja meg! Persze, ha utána nem ízlik, akkor ne erőltesd, de azért egy falatba nem hal bele! Mondjuk, barátom is csak 3-4 fajta kaját eszik, meg nagyon válogatós, én szeretek főzni, szoktam készíteni olyan ételeket, ami számára ismeretlen, általában ízleni szokott neki! :) Neked is ezt javaslom, hogy ha tudod, hogy kb. miket szeret, akkor azokból az alapanyagokból csinálj valami újat, és hátha rájön fokozatosan, hogy más ételek is finomak! Barátomnak is mindig elkészíti az anyja a kajáját, még egy teát sem tud magának megfőzni, persze nem is akarja :D Nekünk is volt ebből vitánk már, elmondtam, hogy én egy felnőtt embernek nem fogom folyton a reggelijét, vacsoráját megcsinálni..:D Azt mondta, hogy akkor megveszi készen..:D Most már úgy vagyok ezzel, hogy felesleges előre aggódnom, majd elég lesz akkor, ha együtt fogunk élni, és inkább szép szóval, kedvesen fogom rávenni dolgokra. :) Megmutatok majd neki egy két egyszerűbb kaját, hogy kell megcsinálni, mert szerintem jó, ha egy férfi is tud alap dolgokat. Illetve változatosan fogok főzni, és ha ő nem akar magának főzni, akkor kénytelen lesz megenni azt, ami van..:D Amúgy szerintem szépen kell, okosan. :) Mond neki, hogy neked olyan jól esne, ha megkóstolná amit csináltál, és szomorú vagy, hogy ilyen elutasítő, pedig neked ebbe mennyi energiád van...

Az ilyen emberrel nem az a baj, hogy válogatós, hanem hogy kőbunkó.

Ilyeneket kijelenteni, hogy ez undorító vagy gusztustalan, bunkóság. Nyilván mindenkinek van 1-2 étel, amit gyerekkora óta nem szívesen eszik meg (pl. legtöbb embernél a főzelékek), de hát istenem. Attól viszont nem lesz undorító valami, hogy nem pulykamell, hanem éppen sertéskaraj. A párod egy finnyás kis p*csa, erre nincs jobb szó. Felnőtt férfi létére anyuci szoknyája mellett ül és csak azt hajlandó megenni ami neki tetszik? Imádom az ilyeneket. Meg a "minek a cukkini az ételbe" jellegű kérdéseket. Minek? Mert a másik szereti...

Nagyon jó a hozzáállásod kérdező, de azt hozzátenném, hogy közöld vele, hogy tanuljon meg főzni, mert gondolom nem akarsz rá és másra sem főzni egy életen át. Márpedig ha összeköltözöl valakivel, aki még egy rántottát sem tud megsütni, az óhatatlanul is ott fog neked rinyálni este 8-kor munka után, hogy süssél neki, mert ő nem tud. Ha belekényelmesedik, akkor már nagyon nehéz nevelni, most még lehetne.

Ha nem hajlandó rá, akkor kuka. Olyan bunkóval, aki meg sem kóstolja a főztödet, amivel fáradoztál és arra sem képes, hogy magának kifőzzön egy tésztát, felesleges hosszútávon gondolkodni, mert másban is elkényeztetett hülyegyerek lesz.

Mindenesetre ha főzöl rá én pl. egész nyugodtan kipróbálnám, hogy pulyka helyett csirkét főzök neki, a pörköltbe, levesbe meg ilyesmibe meg még véletlenül sem mellét mert nem fog egyszerűen feltűnni neki...

Hát ha hajlandó lesz változtatni, akkor élhettek harmonikusan együtt. Ez igazából tőle függ, hogy menyire alkalmazkodó és mennyire kényelmes. Nem ismerem, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy meg tud-e változni vagy nem. Egy próbát minden esetre megér.

Egyébként kiváló terápia ilyen embereknek, ha egy kis időre magukra maradnak, anyuka és barátnő főztje nélkül, mert akkor hirtelen megtanulják értékelni a dolgokat, már aki. De a leírásod alapján ez kizárt gondolom. Anyuka ne fog belemenni, mert gondolom ő sem látja a problémát. Esetleg vele is beszélhetné, mit gondol erről. Ki tudja, lehet ne fogja látni, és segít Neked.

Anyósom pl. úgy nevelte a fiúkat, hogy márpedig mindent egyszer meg kell kóstolni, csak utána lehet minősíteni. Lehet még ezt nem késő nála is elkezdeni. Vagy anyuka is próbálkozzon új ételekkel stb...

Mondjuk én nem vagyok finnyás, de halat pl. semmilyen formában nem tudok megenni, mert egyszerűen hányingerem lesz tőle, a szagától is rosszul vagyok, de legalább megpróbáltam. Ez csak azért írtam, mert azt meg tudom érteni, ha valaki így bizonyos dolgokat nagyon utál, de hogy csak 5-6 félét egyen meg... az nem normális.

Ezek szerint az én férjem kész terrorban él. :D

Ő húst-hússal enne leginkább és a sztenderd kajákat részesíti előnyben (pörkölt, rántott hús, stb.), ami nem probléma, mert én is nagyon szeretem a hagyományos ételeinket, de szeretek kísérletezni is. Első időkben, ha mondjuk nagyobb adagot főztem és maradt másnapra is, akkor másnap magamnak összedobtam valamit, amiről gondoltam, hogy úgysem enné meg. Akkor még próbálkozott az orrhúzogatással, hogy "ez mi". Mondom köszönöm a kedves kérdésed, ez az én vacsorám és ételre nem fintorgunk még akkor sem ha nem tetszik, mert nem illik. Jó, mondjuk én egy-egy ilyen után képes voltam addig nyektetni, amíg végül ha csak a kiskanál szélét belemártva is, de megkóstolta. Azóta rájött, hogy jobban jár ha nem rángatja az arcát még akkor sem, ha éppen magamnak olyat főzök, amit ő nem enne meg.

Kérdező: ugye amiket írtál nem a szüleidnek vagy rokonaidnak mondta?

Mert ha nekem édesanyám főztjére közölné a "párom" hogy undorító, nem kóstolja meg, akkor helyben kitessékelném és többet nem állnék vele szóba. Az a baj, hogy attól, hogy nem szeret valamit, vissza lehet utasítani udvariasan is: köszönöm, de nem kérek. A barátod viszont...tapló, ennyi.

Nem tud főzni? Akkor vagy mégis megszokja a főztödet, vagy éhenhal, netalántán mégis megtanul.

Az a baj hogy biztos más probléma is lesz, mert egy nyafogós anyámasszonykatonájának tűnik ebből a leírásból.

21l