Élhetünk együtt harmonikusan, ha ennyire eltérnek az étkezési szokásaink?

Magától nem volt hajlandó sohasem megkóstolni azt sem, amit én csináltam.

Ezt meguntam, és megmondtam neki, hogy márpedig mindent meg kell kóstolnia, mert ha együttélésre kerül a sor, vagy jó lesz neki az én főztöm is, vagy ha az nem tetszik neki, tanuljon meg főzni és főzzön magának.

Mondtam neki, hogy én nem fogom ezeket a dolgait tolerálni, és ha nekem mondja, hogy meg se kóstolja mert "undorítóan" néz ki, akkor én csak annyit fogok vele közölni, hogy akkor gyerek nem eszel, vagy csinálsz te valamit.

Azt is mondtam, hogy a "mi legyen a kaja" nem mindig kívánságműsor, azon is múlik, mennyi ideje van az embernek, mi van a hűtőben, meg mennyi pénzt tud rá szánni.

Így vagy változtat a szemléletén ilyen téren, vagy otthagyom.

Köszönöm. Eddig azt tapasztaltam, hogy a kaján nagyon sok pénzt meg lehet spórolni, így azt nem tartanám szerencsésnek, ha kétfele főznénk közös háztartásban. Ő Nem tud főzni!, az pedig biztosan sok idő lenne, míg megtanulna.

Én pedig nem vagyok egy a párjával anyáskodó típus, aki állandóan körülötte ugrálna és kérdezgetné, mit akar enni. Magamra is legtöbbször úgy főzök, hogy az idő és az ára az első szempont, aztán jön az, hogy mennyire szeretem. Bár igaz, én mindent megeszek.

Úgy gondolom, így, hogy ő semmit nem tud elkészíteni, nem teheti meg, hogy meg sem kóstol más ételeket, mint amit otthon megszokott. Különben is a fűszerezés is mindenkinél ízlés kérdése, két ember ugyanazt az ételt sem ugyanazzal az ízzel készíti el, szerintem.

Most rákényszerítettem, hogy mindent kóstoljon meg, amit főzök, és mondtam neki, ha nem teszi meg, ebből még nagy bajok lesznek később, bármilyen banálisan hangzik is.