Tombolnak a hormonok, vagy jól látom a dolgokat?

31hetes kismama vagyok. Mostanában picit fáradékonyabb, gyengébb vagyok mint pár hete..

A férjemmel vettünk egy családi házat, amit fel kell újítani. A párom szülei anno 20 éve ugyanebbe a faluba laktak, és eddig minden hétvégén itt voltak segíteni a felújításban. (párom apuja ezermester, sok mindent ő csinált.) Az anyósomat is nagyon imádom, hálistennek nagyon szeretjük egymást. De most annyira rosszul érzem magam amiatt, hogy itt van egész héten a sógornőm kislányával. Apósom nincs itt, ő dolgozik, csak hétvégére jön, szóval nem sok mindent tudunk csinálni. Ami van munka, bármilyen könnyebb meló, amit én is megtudnék csinálni, ő neki kezd, megcsinálja. Én meg csak megfőzök max, ennyi a dolgom.. :( mindent megcsinál helyettem, amitől már a hajam égnek áll.. :( mosogatás, takarítás stb.. Eddig tudtam mi hol van a káosz közepén, most megint semmit nem találok.. :(

A kislány meg túlságosan hiperaktív, folyamatosan jár a szája, az a baj, hogy nem értelmes dolgokat mond. Ha én megkívánok valamit neki is kell, hiába csak annyi van, ami esetleg csak nekem elég. Nem lenne vele sem gond, ha nem csak a főzés lenne most a dolgom, de így is feltart, mindig útban van a kis hercegnő, már pár dolgot össze is tört. :) Egész nap eszik, anyósom csak néha szól rá, én meg szégyellek rászólni. Pedig három nap alatt kiürült a hűtőnk, ami ínségesebb időkre volt, vagy akár azért hogy ha megkivánom, pl a barna kólától nincs hányingerem, beosztom hogy elég legyen, de minden elfogyott, és messze van még elseje. :)

Mar egy hete semmi nyugtunk nincs a párommal. Tudom, tisztában vagyok vele, hogy a Pici születése után sem lesz, de szeretnénk ezt a pár hetet még kihasználni. Ítéljetek el, várjuk a fiunkat, de szerintem még most kell kipihenni magunkat, nincs elhanyagolva a szex, ahogy semmi más sem, és már hiányzik mindkettőnknek, én is elég forró vérmérsékletű vagyok. Akkor vagyunk kettesben, ha max lemennek a boltba anyósomék.. Félek, hogy mivel a kislányhoz semmi türelmünk nincs, (ritkán találkoztunk eddig a kislánnyal, havonta egyszer, és lassan 10éves) nem lesz-e ez így a fiunkkal is?

És tényleg önzőek vagyunk, mert kiakarnánk használni az utolsó heteket?

Jogosan érzem magam rosszul, ha anyósom nekiáll mosogatni, pont mielőtt én készültem neki?

Vagy ha csak elmegyünk pihenni egy kicsit, mert már nem bírjuk úgy a hajtást, és a kislány locsogását?

Senki nem tud ezekről az érzéseimről csak a férjem, de ő is kételyekkel van teli ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban..

Én vagyok hülye ugye, és csak a hormonok szórakoznak velem?