Más élete is ilyen? Hogy van ezzel más?

Én mindig is azt mondtam magamnak:"Lesz ez még így se!"

És optimistán álltam hozzá a dolgokhoz a mai napig,eddig mindig bejött,mindig változott valami ha már szürke volt az életem.És most nehogy azt hidd hogy az én életem luxus és soha nem voltak benne megpróbáltatások stb.Tehát nem lenne okom optimistának lenni,de tudom hogy más gondolkodás megöl,hidd el ha te is így állsz majd hozzá,a dolgok előbb vagy utóbb,de változni fognak.Sok múlik a hozzáállásodon!

Fel a fejjel!!!

Az életed olyan, amilyenné teszed.

Amikor pl tervezek, elgondolom, hogy mire szeretnék időt szakítani akár napi szinten, akár hosszú távon, olyankor a házimunkát is kb negyed annyi idő alatt megoldom. Ha vannak terveim, mindig van energiám megszervezni az időmet is úgy, hogy jusson olyasmire, amit szeretek. Pl imádok túrázni jó társasággal. Ok, a vonatjegyet, buszjegyet meg kell vennem, de a kaját itthonról visszük, tehát pont annyiba kerül, mintha a lakásban enném meg. Csodás helyeken jártam már és még soha nem fordult elő az elmúlt 30 évben, hogy kedvetlenül mentem volna haza egy ilyen túrás nap után. Szeretek evezni, meg bringázni is, azt is mindig megoldom valahogy hogy legyen ilyesmire időm, pénzem. Most őszintén, mennyivel drágább program, ha pl összehívom a barátaimat, haverokat önköltségi alapon és szalonnát sütünk, vagy akármit a kertben, esetleg zsíros kenyeret eszünk, közben társasozunk, beszélgetünk, nevetgélünk, mintha otthon ülnék, és nézném a "roppan színvonalas Barátok köztöt, vagy a Móóónikasóóót?"

A színes életet is meg lehet oldani ugyanannyi pénzből, mint a dög unalmast, a sivárt, csak több kreativitást igényel. Persze, lehet nyavajogni, hogy sok programhoz pénz kell, meg idő, de én tudom, hogy arra van ideje, pénze az embernek, amire szakít. Sok embert ismerek, akik a kevés időre hivatkozva nem csinálnak semmilyen értelmes programot, de tudom róluk, hogy napi 4-5 órát bámulják a TV-t, vagy pl interneten játszanak.

Egy 48 éves nő

Én is voltam már egyedül moziban, először fura volt, de aztán rájöttem, hogy egészen jó volt. Sokáig nem volt párom, de minden estére/hétvégére jutott valami, mert vannak barátaim, akiket fel lehetett hívni (fontos! ne azt várd, hogy téged hívjanak!), hogy van egy zacskó pattogatott kukorica meg egy üveg bor otthon...

A várban egyedül ücsörögni? Az egyik legjobb dolog: mindig járnak arra emberek, lehet őket figyelni, milyen szórakoztatóan sokfélék vagyunk! Jönnek a külföldiek és próbálják kiejteni, hogy Halászbástya, te meg megmutathatod nekik, merre kell menni.

A lényeg, hogy ne sajnáld magad és ne sajnáld a magaddal töltött időt magadtól! Egyszer csak rá fogsz jönni, hogy jé, én magam vagyok a legjobb társam - ez is egy mókás felfedezés!

Ismerem az érzést és probléma nekem is. Néha jobban sikerül úrrá lenni rajta, aztán van egy-egy mélypontos sötétebb nap.

Szó szerint színesíteni próbálom... Színes, vidám ruhákkal, a lakás hangulatosabbá varázsolásával, gyöngyös boltból készített új fülbevalóval. Most éppen szívárványszín fonalból horgolok és ahogy nézem, már egy picit barátságosabb a világ...

Nem más élete nem ilyen!

Csak a Droidoké :D:D:D:D

Sztem neked már harangoztak! Huhogj a kriptában!

huhuhuhuuuuuuu