Ki, miért vállalta,(megbánta-e, jobb lett, röviden, miben változott ezzel az élete) hogy bármit is változtassanak a testén?

Nekem 2 éve volt orrplasztikám, mert túl görbe, úgynevezett horgas orrom volt:) A műtét nem fájt egyáltalán, utána sem voltak fájdalmaim, így utólag is megcsinálnám.

Most már szeretek oldalról is tükörbe nézni nem csak szemből:)

A környezetem észre sem vette, végülis az a jó, ha nem feltűnő egy műtét és természetes kinézetet ad utána is:)

21/L

Nekem nem volt semmiféle operációm, csak tetoválás- és piercing mániás vagyok. (Nem tudom,hogy ez mennyire illik a dolgozatodba, de azért leírom.)

Nálam úgy működnek a dolgok, hogy amikor a tükörbe nézek, egyszercsak elkezdek hiányolni magamról valamit..hónapok múlva kezdek rájönni, hogy mi az (legyen az minta vagy ékszer), körvonalazódik, hogy mit is szeretnék.Ettől fogva nem érzem teljesnek magam.Egy idő után kezdem elhinni, hogy annak ott kell lennie és ott is van (!)..Innen maximum egy hónap, hogy meg is csináltassam.

Nem érzem magam emiatt betegesnek, ez évente olyan kétszer jön rám, és nem akadályoz semmiben, jól érzem magam a bőrömben, illetve sikeresnek nevezhető is vagyok.

Ha ilyen apró dolgokon múlik (akár csak részben) a boldogságom, hát legyen.

Remélem, valamit tudtam segíteni.

17és fél évesen javasolták, hogy a születésem óta a hátam tetején növő, kb. fél cm-es anyajegyem leveszik, és nem dönthettem, így édesanyám döntött.

Mai napig nem örülök neki, h levették, mert a testem része volt, és így, hogy megbolygatták, így nagyobb az esély az elrákosodásra.

Az már csak rátesz egy lapáttal, hogy csúnyán gyógyult, laposan, de vöröses lilás elszíneződéssel:-(