Lányok, nők! Akinek egész nap dolgozik a párja és mindíg fáradt, ingerült, munka után, hogy bírjátok ezt?

Hát a te helyzeted még nem is olyan rossz...Az én férjemnek 2 hetente(!!!) van 1 szabadnapja.100 ezerért.Slussz..Váltani kéne,de azt meg nem engedhetjük meg magunknak,hogy akár csak rövid ideig is munkanélküli legyen mert én nővér vagyok és szintén keveset keresek,egyedül csak az én fizumból ha kifizetjük az albit meg a rezsit már enni nem lenne mit(vagy fordítva)...:(

A házasságunk viszont kezd tönkremenni,semmi idő-enrgia egymásra,szex közelít a nullához,közös progamok szám amár nulla,gyerekre ilyen körülmények között meg gondolni se merünk...Nem arról van szó,hogy nem szeretjük egymást,de így minek együtt lenni.Lehet jobban járunk ha ki-ki hazaköltözik a szüleihez aztán kész,ha úgyis csak aludni van otthon nem mind1 :( ?

Na akkor én itthagyom az én történetem, aztán mindjárt jobb lesz mindenkinek a helyzete, mint az enyém :)

Egy éve költöztem ki hozzá külföldre, 1800 kmre Magyarországtól egy olyan országba, aminek a nyelvét a büdös életben nem jutott volna magamtól megtanulni. Jelenleg a nyelvet tanulom, hogy mehessek dolgozni, ő pedig reggel hattól este hatig dolgozik vállalkozóként, fizikai munkát. Mire hazaér, sokszor azt sem tudja merre van arccal, a hamutálba önt magának inni a pohár helyett :) én pedig, mivel nem beszélek még franciául, barátaim sincsenek, a sarki boltossal vagy a fodrásszal se tudok pletykálni egy jót, aztán amikor hazajön is ugyanolyan, mintha egyedül lennék továbbra is :) szeret, simogat, figyel rám, de azt a magányt amit én emiatt átélek, na azt egyikőtöknek se kívánnám. Szeretem és hálás vagyok neki, mert értünk dolgozik ennyit, nem tudok emiatt vitatkozni, vagy hisztizni. Ugye hogy mennyivel jobb is a ti helyzetetek? :)