Van itt olyan aki kilépett a régi rossz kapcsolatából egy új férfiért, akit megismert még akkor mikor a régivel volt?

Ezzel a pasival csak az a baj,hogy elmondta eddig mindig ő szakított,mert elmúltak az érzései és nem találta érdemesnek a kapcsolatot,hogy javítson rajta... nah mi lesz ha velem is így lesz?? :(

Semmire nincs garancia.A páromnak soha nem volt 2hónapnál idősebb kapcsolata pedig 22volt mikor megismertem.Otthagytam a régit és összejöttem vele,11éve vagyunk együtt,soha nem szakitottunk.egyszerüen egymásban találtuk meg a nagy Őt.

Szia!

Amikor megismertem a mostani párom, én egy 3,5 éve tartó párkapcsolatban voltam. 18 éves voltam amikor megismerkedtünk. Nagyon jól kijöttünk, szerelmesek voltunk. Elmentem egyetemre a középiskola után, átvészeltük azt az időszakot is, sosem csaltuk meg egymást, vagy merült fel a kérdés, hogy vége legyen. Aztán 2 év után éreztem, hogy valami nem stimmel, talán már csak a megszokás miatt vagyok vele, éreztem, hogy bár jól megvagyunk nem ő az az ember akivel le szeretném élni az életem. Ahogyan idősebb lettem, nekem terveim voltak, céljaim, jobban megkomolyodtam, míg ő 25 éves korára még mindig azon gondolkozott, hogy mikor, hol kéne berúgnia. (Általában ilyenkor én szoktam anno hazahúzni, mert ha ivott elvesztette a kontrollt). 1-2x szakítottunk, de végül mindig újra egymásra találtunk, próbáltuk menteni a menthetőt.

Aztán az egyik barátnőm férjhez ment, és az esküvő előtt mi, a barátnői összeültünk a vőlegény barátaival megbeszélni pár dolgot az esküvőre. Ott láttam meg Őt...:) Szimpatikus volt, de túlzottan nem foglalkoztunk egymással, csak érezni lehetett valamit a levegőben, valami vibrálás félét. Még csak nem is beszélgettünk, de mikor véget ért a találkozó, már akkor sokat gondoltam rá. (Ahogy írtam is, sosem csaltam meg az exem, vagy randiztam titokban a háta mögött.) Az esküvő lement, és a mostani párom bejelölt az egyik közösségi oldalon, ahol elkezdtünk beszélgetni. Általános dolgokról, mert ő sem akart kezdeményezni úgy, hogy volt párom. Aztán 1-2 hete már beszélgettünk, amikor megkérdezte, hogy nem találkoztunk-e, sétáljunk egyet. Ott akkor valami megváltozott, és személyesen is éreztük, hogy ebből lehetne több is, mint szimpla hébe-hóba dumcsizás. (De egyikőnk sem mondta ki, vagy célzott rá.) A találkozó után szakítottam az akkori párommal, mert úgy gondoltam, hogy ha már valaki más iránt így érzek, akkor nekünk nincs közös jövőnk, és nem szeretnék szórakozni senkivel sem. Vége lett, és rá 2 hétre már 1 pár voltunk a mostani párommal. :) Ennek 1,5 éve. Azóta összeköltöztünk nemrég, tervezzük a közös jövőt. :) Sosem bántam meg, szerintem ennél jobb döntést nem is hozhattam volna! Ha nem lépem meg ezt, szerintem életem végéig keseregnék, hogy miért nem...:)

23/N

Én is kiléptem. 5 éve voltunk együtt, de már látszott, hogy sehova nem tart az egész.

Az új kapcsolat berobbant az életembe, hihetetlenül egymásra találtunk, mindig mentünk, jól éreztük magunkat, akkorákat szexeltünk, hogy csak úgy zengett a ház tőle, összeköltöztünk hamar, közös céljaink lettek, már a gyerekeken gondolkodtunk, meglepően hamar mindenben dűlőre jutottunk....

Aztán jött némi probléma, és borult a szép álom. Betegség, munkanélküliség, kilátástalanság. Ő egyszer csak közölte, hogy szeret, de ennyi problémával nem akar megbirkózni.

Most egyedül vagyok. Egyelőre nem is vágyom új kapcsolatra, szépen rendbe teszem az életem, aztán majd utána gondolkozom a dologról.

Mindamellett nem bántam meg, hogy anno kiléptem a korábbi kapcsolatomból. Mert az nagyon rossz volt, de talán sose mertem volna megtenni, ha nem jön az új. Így kvázi segített nekem ebben. Ő néha hiányzik, de érdekes módon a régi párom, akivel pedig jóval többet voltam együtt, egyáltalán nem. Magam is meglepődtem rajta, milyen könnyen elengedtem :)