Velem van a baj, hogy szeretem a csendet?

Kolis vagyok, új szobába kellett költöznöm, van itt még két csaj egy magnó és egy rohadt hangos óra. Az mindig is idegesített, de ezt nem csak éjszaka amikor aludni akarok veszem észre hanem folyamatosan idegesít olyan hangos, hogy nem lehet nem rá figyelni (olyan érzés hogy "katt" há végre vége csend lesz de a következő másodpercben megint "katt" és végig fut rajtam az ideg minden egyes kattnál). Az egyik csaj amint belép a szobába első dolga bekapcsolni a rádiót az se érdekli, hogy én éppen tanulni akarok vagy hogy nem esik le neki, hogy nem mindenki a zajra tud koncentrálni vagy passz hogy nála ez hogy van. De azért már nem is mertem szólni. Mondtam a szobatársának aki magától nem kapcsolta be, hogy engem még a kedvenc zenéim is idegesítenek egymás után. Ma reggel már korán kipattantak az ágyból (érettségi felkészülés szünet van) és csapkodtak csoszogtak hangosan beszéltek nem is értem hogy hihették azt, hogy én ezek után az édes álmaim között maradok és még ki is beszéltek. Én nem érzem úgy, hogy én lennék a hibás, mert szeretem a csendet én mindig is ezt tartottam természetesnek. Barátom is ilyen, éjjel is mennie kell valami sorozatnak, különben hisztizik, nappal meg állandóan megy a zene. Eléggé idegesít, hogy folyton mindenkihez nekem kell alkalmazkodnom vagy mindenki másnak már a zajszeretet a természetes?