Miért szeretem sajnáltatni magam?

Valószínűleg azért, mert csak így kapod meg azt a figyelmet, amire igényed van.

Hogy legyen mit kérdezned.

Jééézusom! Engem fel ne hívj! Nálunk az egész család ilyen, a nővérem, az anyám... és van jó pár ilyen barátom. Hetente többször leszívják az energiámat, mert biztos a homlokomra van írva, hogy én vagyok a lelki szemetesládájuk. Azt hiszik, hogy csak nekik van problémájuk, csak nekik fáj, csak nekik rossz. Közben meg elmegy mellettük az élet, mert nem veszik észre az élet örömeit! Nézz magadba, mert mérgezed a környezetedet. Bocs, hogy ilyen drasztikus voltam, de én fel vagyok telve az ilyen emberektől!

Valószínűleg azért, mert felgyülemlettek az érzelmeid, olyan mértékben, hogy szeretnéd már ki adni őket! Ez könnyen átfordul sajnáltatásba! Nem te vagy az egyetlen ilyen ember, van aki ilyen, van aki olyan. Lehet, hogy kéne nyitnod egy netes blogot, vagy elég lenne annyi, hogy beszélgetsz valakivel (sokat). Te is rájönnél, hogy egy idő után nem lenne okod a sajnáltatásra! Vagy ennek van mélyebb oka is? Mert, ha igen akkor mind addig sajnáltatni fogod magad, amíg azon a dolgon nem változtatsz, vagy az a probléma nem oldódik meg! Erre a kérdésre csak te tudhatod a választ!