Ti megbocsájtanátok neki?

4 éves kapcsolatról van szó, mostanra már 20 hetes terhes vagyok, én már régóta szerettem volna babát, ő is, csak nem mostanában, de állítása szerint nem zárkózott el soha ettől a témától.

Van előző házasságából két gyereke, 7 és 5 évesek.

Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, teljesen kifordult magából, és olyanokat mondott, hogy emiatt a baba miatt az ő gyerekei semmiben sem szenvedhetnek hiányt, sem pénzben, sem időben, amit velük tölthetne.

(átlagban heti 2-3 napot van velük)

Annyira kiborított ez az egész, nem lehetett vele semmiről beszélni, egyszer sem kísért el vizsgálatokra, csak úgy voltunk a levegőben, együtt de mégis külön utakon.

a gyerekeivel a 4 év alatt kétszer találkozhattam, soha nem kaptam rá választ a nem tudom így alakult mondaton kívül, hogy miért.

Én úgy döntöttem 9 hetesen, hogy elhagyom, mert nagyon csúnya dolgokat mondott rám, nekem és azt kiabálta hogy ő ezt nem akarta mi lesz így az ő gyerekeivel meg az életükkel.

természetesen nem fogadta el, bejárt a munkahelyemre, hívogatott telefonon, minden nap veszekedtünk, azt mondogatta hogy nem nőhet fel még egy gyereke úgy, hogy csonka családban élnek.

tönkrementem, véreztem 4 hétig úgy hogy kórházban feküdtem és csak reménykedtem hogy a babával minden rendben legyen.

Amikor bejött hozzám akkoris rohant a gyerekeihez, úgy éreztem nem foglalkozik velem és nem érdekli mi van velem.

Félreértések elkerülése végett, 4 év alatt sosem mutatkozott meg, hogy ő ilyen lenne, akkor nem lettem volna vele.

Csak a baba felborította benne a dolgokat.

Megkeresett, hogy így meg úgy sajnálja és kér még egy esélyt, de bennem már csak az van, hogy a baba miatt akarja az egészet és nem is akar igazából velem lenni,holott a baba előtt nem lehetett elválasztani minket egy percre sem.

Nem tudom mit tegyek rámzúdította ezt az egészet ezt a békülést, minden más lesz szöveget, megismerem a gyerekeit, stb, ott alszanak nálunk.

mi van, ha én már nem akarom őket megismerni? mi van, ha én nem kérek belőlük ezek után?

4 éven keresztül minden héten felhoztam neki, nem csinálunk közös programot? állatkert, mozi, séta, játszótér, nálunk alvás, sütés főzés, és minden alkalommal azt kaptam hogy majd talán máskor, most hogy jön a baba, már hirtelen jöhetnek a gyerekek?

kis érdek szagot érzek ebben is, vagy már csak beképzelem?

szeretem és nem akarnám, hogy a gyerekem apa nélkül legyen, de van büszkeségem is és soha nem tudnám elfogadni, ha valaki nem szeret már úgy, és csak a baba köt össze minket.

ti mit gondoltok erről? tanácstalan vagyok, a legjobbat szeretném a babámnak és én tényleg szeretem, de úgy érzem el van rontva már ez az egész, úgy ahogy van.