Tényleg sokat kérek tőle? Emiatt érezné magát papucsnak?

Hát akkor az enyém Olaszország méretű csizmának érezheti magát :) Ez még nem papucsság, sőt, csak szívesség teljesítése :)

Mondok saját példát, hogy talán ilyesmin kellene megsértődnie a párosnak:

Nálunk a párom nem nagyon látja a kupit ezért ilyen esetekben én vagyok a parancsnok. Én mondom, hogy mit csináljon, én meg mást csinálok, (én a konyhát és a fürdőszobát, ő a szobát takarítja).

Múltkor, mikor épp netezgetett én meg főztem a kedvenc kajáját, ami kicsit macerás, megkértem mosogasson el. Elkezdte húzni a száját, hogy de hát Ő volt boltba (5 percre van) és amúgy is. Na én meg felsoroltam, hogy rendet raktam a szobában, minden nap főzök, és amúgy meg mondja már el hányszor mosogatott el ebben a lakásban mióta itt lakunk? (kb 5-6 hónapja lakunk itt). Akkor szó nélkül kijött és elmosogatott. Mikor kicsit lenyugodtam, kb. 5 perc kellett, bocsánatot kértem, hogy így lehordtam megkérdeztem haragszik-e és ő meg nevetett, hogy dehogy haragszik, tökre igazam volt.

Én bunkó voltam. Te nem.

Én párom maximum csak mások szemében papucs, magát nem érzi annak, hisz szívesen segít, a te párod nem segít szívesen, ezért érzi magát papucsnak.

Netezős dolog: szerintem jogtalanul van ő felháborodva, hiszen a kapcsolatotokra ez negatív hatással van, ráadásul ő zavar vele téged. teljesen jogos a kérésed, hogy hagyja abba.

Segítség: hát nálunk apa szó nélkül segít ilyen helyzetekben anyának, ha látja, hogy épp főz, de el kellene mosogatni, azonnal megcsinálja, meg se kell kérni rá, de ha meg anya megkéri valamire, ilyen apróságra, akkor is szó nélkül megcsinálja. szerintem kell az, hogy az ember segítsen a párjának - főleg közös háztartásban.

Nos...

Érvek a Te oldalon:

1. Korlátozás: Az, hogy meddig netezik az az ő dolga, de az, hogy legyen rád tekintettel teljesen jogos elvárás, hiszen együtt éltek, senki nem tud rendesen aludni egy világító monitor meg billentyűzetcsattogás mellet.

2. Papucsság: Egyáltalán nem vagyok egy nagy feminista, sőt(!) kifejezetten nem bírom a papucs pasikat, DE könyörgöm 2013-ast írunk, nem a középkorban élünk, hogy minden a nő dolga legyen. Szerintem teljesen normális dolog, hogy egy férfi és egy nő _közösen_ vezetik a háztartást.

Érvek az Ő oldalán:

Nos ebből kevesebb van, mert alapvetően neked van igazad, de tény, hogy vannak olyan emberek, akik nem szeretnek "kérésre" csinálni dolgokat. Sajna én is ilyen vagyok (nő létemre). Szívesen elmosogatok, takarítok, főzök, de amint a párom "parancsol rám", már kötelezőnek érzem és az tök rossz.De persze ehhez hozzátartozik, hogy magamtól is megcsinálnám(!!!).

Az én párom detto a lusta kategóriába tartozik, igaz ő azért nem hisztizik ha megkérem valamire, vagy érzi magát papucsnak.

DE! Amikor még nem éltünk együtt, csak átjártam hozzá, ott aludtam stb, mindig rendet tartott nagyjából, sokat segítettem neki, mivel mégiscsak sokat tartózkodtam ott, és "rendetlenséget csináltam". Aztán ahogyan telt az idő, azt vettem észre, hogy evés után a tányérját sem pakolja el maga után, mert én megtettem helyette, így megszokta, hogy mindent ott hagyhat ahol van, mert vki (Én) úgyis elteszem. Nemrég költöztem oda hozzá, és egyre jobban irritál ez a lustasága, hogy nem képes elmosogatni magától, vagy legalább a mosogatóba rakni a tányérját..Nagyon hozzászokott a "jóhoz". :) Úgyhogy a napokban már mondtam neki, hogy nagyon elkényelmesedett, és igenis ketten vagyunk, ahogyan én rendet tudok rakni magam után, úgy szerintem ő is, illetve kölcsönösen segíteni a másiknak sem egy túl nagy kérés. Végül belátta, hogy igazam van, és az utóbbi időben már nem foglalkozott azzal mint az elején, hogy segítsen nekem. Szerintem a párod túlreagálja a dolgot, viszont ahogyan az én esetemben, én is elrontottam azzal, hogy szinte elkezdtem kiszolgálni és megszokta. Beszéld meg vele nyugodtan a dolgot, szerintem elvárható mindkét féltől, hogy segítség a másikat, és olykor akár kérés nélkül is megcsináljon ezt-azt. Ez ALAP!

23/N

Nem kérsz sokat tőle. És igazából nem is értem mi a bajotok.

De a kérdésed alapján nem azt érzem, hogy ez egy PÁRkapcsolat, sokkal inkább olyan, mintha egy anya-fia kapcsolat lenne köztetek és a párod a kamasz fiú.

Szerintem ha együtt éltek evidens, hogy együtt végeztek feladatokat otthon. Hogy megKÉRED az nem ugráltatás. Nekem otthon ennél 1000x több dolgom volt mégis egy mukk nélkül elvégeztem.

És szerintem annyi empátia lehetne a párodban, hogy ha estig gépzeik akkor azt kinn a kanapén és nem a hálóban teszi, hogyha ez téged zavar.

Jóslatom. Ez most egy kis apróságnak tűnik, számotokra. Ok nem szeret szívességeket tenni, ok úgy érzi, hogy bekorlátozod azzal, hogy máshol kell gépeznie... amíg nem lesztek egy család addig ok. De amint lesz gyerek is és még ő is nyakad szakad már pokolnak fogod érezni az egész helyzetet. Tudom, hogy ez most egy apróság... de pont az ilyen apróságokból derül ki, hogy egy férfi/nő alkalmas-e hosszú távú kapcsolatokra.

Fontos kérdés: Lakásban vagy kertes házban laktok?

Mert ha lakás, ott bizony sincs sok "férfimunka", és szerintem igazságtalan, h a pasik lepasszolják nekünk az összes házimunkát! Sokan nagy tévhitben élnek, h papucsság mosogatni vagy porszívózni. Könyörgöm, ez a feladatok megosztása.

Volt egy pasim, akinek listát írtam a házi teendőkről, és beosztást készítettünk mosogatásból, ami tök fair megosztás lett volna. Persze válás lett a vége. Azért, mert ő az a típus volt, akit szabadon kell hagyni, isteníteni és körbeugrálni. Már egyáltalán találom őt férfiasnak, pedig akkor annak hittem.

Ha igaz, h egymás nagy szerelmei vagytok, akkor küzdjetek meg a feladattal, próbálj meg erősnek lenni, és nem engedni. A leírtak alapján félek, h a pasid is az a típus, h ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy neki kedves, inkább lelép, félrelép, eldobja a meglévőt.

Szorítok, h jó véget érjen a sztori.