Hogy tudnék végre optimista lenni?

Azért kérdeztem, mert tizenévekre jellemző az ilyesmi, én is harapdáltam a kezemet, gyűlöltem magam...de roszzul fogalmazok...nem múlt el a tizenéveimmel.

Közel a 30-hoz kezdtem el a lelkemmel foglalkozni, eltelt 10 év, és sokat tanultam, sokat változtam.

Beszélni most is szoktam :-), az nem baj, magammal, másokkal (magamban vagy hangosan), inkább az öngyűlölet érdekel, hogy honnan fakad. De ezt mi nem tudjuk megválaszolni.

Tudom, unalmas, a gyerekkorban szoktak kotorászni, de így van: talán valaki nem éreztette veled eléggé, hogy szeret vagy...nem is írom tovább. Szóval érdemes utána járni.

bipoláris depresszió?

csak tipp.

Ha valaki a fájdalmat élvezi az nem feltétlenül beteges.

Baj az ha valami a hétköznapi élet rovására megy.

AZ optimizmus azt jelenti hogy a mult hibáiból igyekszünk tanulni kijavitani s amit nem lehet kijavitani azt inkább lezárjuk s olyasmivel foglalkozunk amihez értünk.

Amiket leirsz (dühkitörés, sirógörcs stb.) az lehet vitamin vagy egyéb hiánya is a szervezetedben javaslok egy ilyen irányú vizsgálatot kezdésként. Mikor volt utoljára teljes vérképed?

Nem kell egyből pszichómókushoz menni, lehetséges hogy csak nem megfelelően táplálkozol s nem a gyerekkori sérelmek miatt van ez hanem valami anyagnak a hiánya miatt.

Ha pedig ezek rendben vannak akkor nyugodtan lehet élvezni a cigi perzselését vagy ha elfagy a labujjunk a himaláján, kinek mi jön be.

„Ha találok egy növényt, és azt akarom, hogy viruljon, akkor nem pszichiáterhez viszem, hanem olyan környezetet teremtek neki, ahol jól érzi magát” - Feldmár András

A pszichológus szerint az emberek nem azért kerülnek kórházba, mert zavartak, hanem mert zavaróak. Szerinte azért lesz valaki „szkizofrén” vagy őrült, mert a körülményei őrültek, de nem az erőszaktól fog meggyógyulni.

Nem úgy élsz, ahogy szeretnél, nem olyan viszonyok közt. Felnőtt vagy már, neked kell lassan változtatnod, és csak Te tudhatod, hogy hogyan, mi lenne a legjobb.