Hogyan lehet ilyenkor egyedül talpra állni?
11 évet tettem fel az életemből az álmaimra, vágyaimra. Mindent elkövettem, hogy megvalósuljanak, és most minden széthullott. Egyedül vagyok, akit barátomnak hittem, világossá vált, hogy nem az, akinek éveken át láttam és gondoltam. Családom nincs. Teljesen egyedül vagyok. Aki volt, azzal is tönkrement minden. Hitegetést, ígéretet kaptam csak, amíg én keményen megdolgoztam lelkileg és mindenhogyan, azért, hogy megvalósuljanak a dolgok.
Minden, amiért küzdöttem egy évtizeden át, teljesen elveszett. Most nagyon magam alatt vagyok, mert semmim és senkim nincs.
Mégis mihez lehet kezdeni ilyenkor? Főleg, ha senki nincs mellettem. Teljesen üres és értelmetlen lett minden. Nagy pofára esést kaptam az élettől és nem tudom, most hogyan tovább.
Más, aki volt hasonló helyzetben, hogyan jött ki belőle?
N
Amibe nem halsz bele, az megerősít! Én is 10 évet vesztegettem el az életemből, de már túl vagyok rajta.
Nincs családom, jó ideje párom sem, de mivel nem egyszerre vesztettem el mindenkit, volt időm fokozatosan hozzászokni, hogy csak magamra számíthatok. Mára ott tartok, hogy kimondottan élvezem az egydüllétet, nem is igazán hiányzik hogy újra alkalmazkodnom kelljen.
Nem mondhatom,hogy tudatosan tettem ezért, egyszerűen csak teltek a napok, hetek, hónapok és egyre jobban éreztem magam.
Apró tanács: szerezz be egy háziállatot, nagyon sokat segít!
Vettem egy biciklit és rengeteget tekerek. Amellett hogy mozgás és formában tart egyszerűen tök jól kikapcsol. Közben lehet gondolkodni az élet dolgain.
Mindenkinek van mélypontja. 10 év múlva visszanézel majd csak a pozitívumot látod meg. Kitartás. Egyszer fent egyszer lent.
36 nő
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!