Hogyan lehet ilyenkor egyedül talpra állni?
11 évet tettem fel az életemből az álmaimra, vágyaimra. Mindent elkövettem, hogy megvalósuljanak, és most minden széthullott. Egyedül vagyok, akit barátomnak hittem, világossá vált, hogy nem az, akinek éveken át láttam és gondoltam. Családom nincs. Teljesen egyedül vagyok. Aki volt, azzal is tönkrement minden. Hitegetést, ígéretet kaptam csak, amíg én keményen megdolgoztam lelkileg és mindenhogyan, azért, hogy megvalósuljanak a dolgok.
Minden, amiért küzdöttem egy évtizeden át, teljesen elveszett. Most nagyon magam alatt vagyok, mert semmim és senkim nincs.
Mégis mihez lehet kezdeni ilyenkor? Főleg, ha senki nincs mellettem. Teljesen üres és értelmetlen lett minden. Nagy pofára esést kaptam az élettől és nem tudom, most hogyan tovább.
Más, aki volt hasonló helyzetben, hogyan jött ki belőle?
N
1-esnek igaza van. Úgy vélem, ha szerencsénk van, nagyon pofára esünk egyszer az életben, ám úgy jövünk ki belőle, hogy a fejreállt kaleidoszkóp következő (talán egész más) képe akár gyönyörűbb is lehet.
És igaz: új kezdet kibontakozásának kapujában állsz, csontjaidban a megszerzett tapasztalat erejével. Semmi nem veszett el, csak beépült.
Tudom, miről beszélsz, tudom, miről beszélek. Nem vagy egyedül. Akire szükséged van, megtalálod. Jó utat!
38/N
Igen, ki lehet belőle mászni. Nekem meghalt mindenkim, a teljes családom. :( Nagyon nehéz volt. A barátaim cserben hagytak.
Először magamat kellett rendbe tennem. Amikor egy kicsit elkezdtem talpra állni, szépen lassan elkezdtem ismét embereket közel engedni önmagamhoz. Így sikerült kialakítanom egy teljesen új baráti kört. Ők a bajban ismertek meg, és a bajban álltak mellém. Ebből a baráti körből került ki a párom. :)
Úgy érzem, ma már sínen van az életem. Bár még néha-néha visszajönnek a régi érzések. A magány, a veszteség, a kudarc érzete. De szerencsére most már hamar átsiklok ezek felett, és újra boldogan élek.
De nagyon nehéz volt.
Nálam pont ugyanez a helyzet. Én is teljesen egyedül maradtam, csak én férfiként. A párom, a minap lépett le egy nálánál 10évvel fiatalabb pasassal. (Soha nem csaltam meg, de látom, hogy ez manapság már nem egy érdem.)
Most teljesen magam alatt vagyok és nem értem az egészet.
Komoly egzisztenciával rendelkezem, azaz mindenünk meg volt. Nem iszom sem dohányzom, és nem is vertem.
Most meg itt ülök "leforrázva" a cs.házam közepén teljesen egyedül és nagyon magam alatt vagyok.
Olyan jó lenne találni egy olyan embert, akinek még fontos a hűség.
Olyan jó lenne beszélgetni valakivel, aki nem alapból és kizárólag a férfiakat hibáztatja mindenért...
49/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!