Azért mert beteg, már nem is lehetünk együtt? Vagy ez csak kifogás?

Teljesen megértelek,ugyanebben a cipőben vagyok én is már másodszor.

Az előző barátom egyik nap írt,hogy beteg lett nem tudunk találkozni,mert fertőz és majd 2-3 nap múlva esetleg már találkozhatunk. Természetesen megértően viselkedtem,addig soha egy percig sem kételkedtem benne,hogy igazat mond-e.Akkor valamiért volt egy olyan megérzésem,hogy ez kifogás és hazudik.Utána jártam a dolgoknak és sajnos kiderült,hogy tényleg hazudott.Szakítottam vele.

A mostani párom épp tegnap lett beteg.(2 hónapja vagyunk együtt).Bennem van a félsz persze,hogy újra megtörténik,de most valamiért nincs rossz megérzésem,egyszerűen hiszek neki.Ő sem szeretne addig találkozni,amig meg nem gyógyult,nagy önuralom kell,hogy ezt elfogadjam,de tényleg erősebb most bennem,hogy nem csak kifogást keres.

Szerintem próbálj meg te is úgy hozzá állni,hogy nincs miért félned!Hallgass a megérzéseidre,de ne képzelj be olyat,ami nem létezik.

Hidd el,veled érzek,de tényleg muszáj bízni,ha működőképes kapcsolatot akar az ember.

Teljesen emberfüggő, hogy akarja-e, hogy ott legyél vele, amikor beteg, vagy sem. 1 hónap után ilyen szétcsúszott állapotban ezek szerint nem akarja, hogy lásd. De én pl. amikor 1 hónapja voltam együtt párommal, akkor beteg lettem, láz, minden, de ő erősködött, hogy jön hozzánk. Először féltem, hogy gáz lesz, hogy véresre dörzsölte az orrom a zsebkendő, úgy nézek ki mint egy vizihulla, lázas vagyok, stb, és nem akartam, hogy ilyennek lásson, de addig pattogott, hogy feljőtt hozzánk, és ápolgatott, de nem ugrált körül, jól elvoltunk, és utána egész héten, amíg beteg voltam, mindig jött hozzám. Kettesben voltunk otthon egy hétig, és megerősítette a kapcsolatunkat, mert már sokkal magabiztosabb voltam előtte, tudtam, hogy betegen, amikor ilyen szörnyű látványt nyújtok, ugyan úgy szeret, és még ápolgat is.

De nem tehetsz mást, bízz benne.

Bocsi, de egy egy hónapos friss kapcsolatban nem biztos, hogy mindenki arra vágyik, hogy a vadi új párja sürögjön forogjon körülötte, meg fárassza, mikor beteg. Én legalább is egyáltalán nem.

Például, ha hányásos hasmenéses betegségem van, akkor kb annyira vagyok jó, hogy fetrengek az ágyban és siránkozok a sós főtt krumpli, meg a citromos víz után. Rohadtul nem örülnék, ha a vadi új barátom beállítana.

Mikor tüszős mandula gyulladásom van, és nem jutok időben orvoshoz, akár csak egy nappal később is, de nagyon szép látvány lehetek az ágyban, eldobált wc papírokkal meg zsebkendőkkel, amikbe a nyálamat köpködöm, mert még azt sem bírom lenyelni. Fú de örülnék, ha átjönne.

Most például beteg voltam, a saját anyámhoz nem mentem haza, és megkértem, hogy ne jöjjön, mert nem tudtam, hogy csak simán beteg vagyok, esetleg fertőző és influenza, és nem akartam rájuk ragasztani, ha az utóbbi.

És nem minden fiú vágyik arra, hogy teát főzzél neki, meg sajnálgassad. A vőlegényem például kifejezetten nyűgös, mikor beteg, nem is lett volna ő sem oda, ha borogatni akarom a homlokát, meg meg üldögélni az ágya szélén, mikor rosszul van, mikor még alig ismer.