A barátom rengeteget eszik és veszekszik a kaján, irigy. Mit mondjak neki, hogy ne sértődjön meg?
Együtt lakunk már 6 hónapja és most realizálódott bennem, hogy evés ügyben nagyon furán viselkedik. Szeretek és szerencsére tudok is főzni, szívesen szoktam egy héten többször, de nem mindennap, mert hát tanulok, meg dolgozom is. Ő otthonról dolgozik, segít a házimunkában.
Amíg otthon lakott, mindig főzött neki az anyukája, mindig el volt látva rengeteg kajával. A rengetegen van a hangsúly- én nem tudok annyit főzni, ami neki elég lenne, bár nem hiszem, hogy 5 nagy szelet rántott hús egy embernek nem elég, főleg ha nem is mozog semmit. Sokszor megeszi az összes kaját és nekem nem hagy estére, mikor megjövök. Ha kérem, akkor se hagy, aztán benyög egy bocsit. Nem az, hogy sajnálom tőle, de azért én is éhes vagyok, mikor egész nap rohangálok, meg kávézóban dolgozom és talpalok, plusz még edzem is. Tudom, hogy nem kéne, hogy zavarjon, de mégis felhúz, mikor önelégült fejjel betolja az utolsó palacsintát is, aztán még panaszkodik, hogy kevés. Meg hogy vagy 5-ször annyit eszik, mint én, pedig egész nap csak ül. Nem értem, hogy miért ilyen, nem akarom megbántani, de valahogy meg kéne neki mondani, csak mindenen felhúzza magát és erről meg olyan ciki beszélni, hogy "ne egyél már annyit". Ti hogy oldanátok meg?
Köszönöm előre is!
Jogos, hogy megsértődsz rajta. Én egy ideig nem főznék, oldja meg maga. Te pedig egyél addig a munkahelyeden.
Észbe fog kapni.
Viszont ha ennyit eszik, iszonyatosan el fog hízni. Nekem semmi bajom nincs pár felesleges kilóval, de azért mindennek van határa.
Én nem akarok vele kicseszni, elég régóta én főztem mindig a családomra, kb 15 éves korom óta szívesen főztem bárkinek, készítettem el egész menüket, így lettem nevelve. Meg jó érzés, ha szeretik azt, amit csinálok.
Csak nála már átestünk a ló túloldalára, mert tényleg a világ összes kajája nem elég neki. Ki van téve pl. 3 nagy narancs, abból ő egy gerezdet nem hagyna nekem. Elvinni nem tudom a munkahelyemre a kaját, mert általában délutántól estig dolgozom és csak délelőtt tudok enni, aztán otthon hagyom a többit külön tányéron, hogy majd ha megjövök, eszem. De nem sok mindent találok már itthon később.
Nem azt írjuk, hogy egyáltalán ne főzz, csak hogy egy darabig ne.
Vagy elfogadod ezt a szokását, vagy szembesíted vele, hogy gáz, amit csinál. Mást nem tehetsz.
Pistikem, adj mar 30 ezret!
Minek az neked?
Miután megteszed az összes ételt es egy falato sem ha gyász nekem, ezentúl a munkahelyemre ebédet fogok rendelni.
Ennyi.
Megint egy tipikus "panaszkodok, szar nekem de nem tudok változtatni mert..."
Ha ez neked jó, akkor egészségedre. Ne panaszkodj, főzz neki egy nagy adagot, amikor meg hazaérsz akkor magadnak egy kicsit.
Szerintem meg nem szokás kérdése. Nálunk is az anyukám főzött amikor még otthon laktam. Mióta egyedül élek, magamra főzök, könyvekből és internetről, nálunk nem volt olyan hogy megtanítottak főzni. Persze ha nem tudok valamit, megkérdezem. Nem lehetetlen megtanulni főzni, a barátod is meg tudná tenni.
Ehhez te is hozzászoktattad, mert számára ugyanaz van mint otthon. Pedig most veled él, nem az anyukájával, a kettő nem ugyanaz, nyugodtan főzhet.
Ha nem lehet vele megbeszélni, ne főzz. Hazafelé vegyél valami ételt, vagy telefonálj haza hogy főzzön mire hazaértsz, együtt is főzhettek. Ha megeszi az összes kaját, azt is amit félreraktál, akkor egy darabig ne főzz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!