Ez tényleg nem normális dolog egy családban?

Nálunk sem volt soha ölelgetés, és puszilkodás. Én már így nőttem fel, és meg is szoktam. Viszont a kapcsolatom nem is igazán szoros a szüleimmel...

Viszont mivel nekem hiányzott így én a saját családommal már teljesen másképpen "viselkedem". Én a lányomat össze-vissza ölelgetem, puszilgatom, és a páromat szintén.

Nálunk ez már biztosan így marad,mert én/mi ezt így akarjuk, így érezzük igazán, hogy a szeretet ott van velünk minden nap.

engem anyukám kiskorom óta naponta többször megölel, megpuszil, és elmondja, hogy szeret. (najó, ez utóbbi inkább csak akkor, ha épp jobb kedve van, és nem haragszik rám :)

amióta nem vele élek, azóta meg pláne...

ami nagyon vicces, hogy lassan 22 éves vagyok, és azzal poénkodik, h üljek az ölébe, mint babakoromban :) nekem ez nagyon jól esik, mert érzem, hogy tényleg szeret. nagyon erős köztünk a kapocs.

ennek köszönhetően én is ki tudom mutatni, hogy mit érzek a másik iránt. simán meg tudok ölelni bárkit, akit szeretek, és nem érzem kínosnak azt sem, ha ezt más megteszi velem.

számomra ez a normális.

az egyik csoporttársam is észrevette, hogy eléggé takitilis ember vagyok. :)