Ez most szerintetek jó vagy rossz?

Párommal 3 éve vagyunk együtt, ebből 2,5 éve együtt is élünk. Soha semmi probléma nem volt sem az együttéléssel, sem a kapcsolattal, mindig nagyon jól megvoltunk, és szerettük egymást. Az utóbbi pár hétben kezdtem el gondolkodni azon, hogy már jó ideje nem úgy vagyok belé szerelmes, mint az elején. Imádom, ő a mindenem a társam, a szex is tökéletes, és nem akarnék senki mással lenni, csak a szerelem, átalakult valami másféle szeretetté, megszokássá, összetartozássá. És nyomasztott, hogy azt hittem, ő még mindig azzal a szerelemmel szeret, mint a legelején. De pár napja volt egy beszélgetésünk (teljesen spontán jött fel a téma egyik barátunk kapcsolatáról beszélgettünk), és eljutottunk odáig, hogy ő is már ugyanazt érzi, amit én. Kicsit megnyugodtam, hogy ő is így van vele, és "nem szeret jobban, mint én őt".

Szerintetek ez baj, hogy így érzünk, vagy ennek így kell lennie?