Rossz apa-lánya kapcsolat. Hogy lehet kibírni? (Bővebben lent. )

Nem feltétlen tanácsot keresek, mert rengeteg mindent kipróbáltam és már nem hiszem, hogy létezik megoldás, csak arra lennék kíváncsi, hogy ki hogyan tudja elviselni.

20 éves vagyok, mivel óvodás korom óta úgy neveltek, hogy mindenképpen egyetemre kell járnom, jelenleg ezt teszem. Állásinterjúkra járok, tapasztalat és időhiány miatt azonban már hosszú ideje sikertelenül. Tisztában vagyok vele, hogy egyetem mellett részmunkaidős fizetésből sem tudnék elköltözni (pedig nyilván ezt kéne), de legalább ennyivel is függetlenebb lehetnék és nem kéne szó szerint az apám kenyerét ennem. De lényegtelen, ez még folyamatban van, nem adom fel.

Tényként kezelem viszont,hogy még egy darabig itt kell a családommal élnem, amivel nem lenne gond, ha apám nem olyan lenne, amilyen. (Szeretnék függetlenedni, az egyetemet nem engednék, hogy félbehagyjam, de rendesen csinálni az egyetemet és annyit keresni, hogy el tudjak költözni lehetetlen egyszerűen, ezt kérlek ne is vitassátok, csak hozzátartozik a sztorihoz.) 9-10 éves korom óta rettegtem tőle, mivel végignéztem ahogy elkésve egy ünnepi szűkcsaládi vacsoráról, részegen verni kezdi anyámat, mert nem vártuk meg apámat az evéssel. Azóta a félelmemet leküzdöttem, de nem tudok rá apaként tekinteni. 2-3 havonta sorozatosan jönnek az idiótaságai: anyám verésével már leállt szerencsére, de azóta tökélyre fejlesztette a lelki terrorizálást. Én vagyok a fekete bárány a szemében, bármi, amit elképzelek hibás, hülyeség, csak az ő gondolatai elfogadhatók, kritizálja még azt is, ahogy kinézek, utál, mert bebeszélte magának, hogy én tettem tönre az anyámmal való kapcsolatát (állítólag azért veszekednek 80%-ban, mert mindketten másképp akartak engem nevelni). Nem segít itthon anyámnak semmit, nem alkoholista, de heti szinten párszor eljár inni a haverjaival, amikkel nem lenne baj, ha nem zaklatna minket miután hazaért a ... részeg agymenéseivel, ráadásul hétköznap késő este. Sérteget, üvöltözik (ami mivel egy termetes férfi, baromi ijesztő), a saját szabályai szerint kell játszani az ő házában, amiket nagyon igyekszem betartani, ha valamiben hibázok megy az üvöltözés. 9 évesen, mikor nem akartam engedni, hogy anyámat bántsa, hozzámvágott egy bőröndöt, hogy azonnal takarodjak otthonról, ez azóta is többször megtörtént, de mikor jó időszaka van és mesélnék arról, hogy örülnék, ha el tudnék költözni teljesen értetlenül áll előttem "miért, neked nem jó itt"?

Felfordul a gyomrom tőle, hogy neki tényleg nem lehet semmiben sem ellent mondani, de nem kell csak nagy dolgokra gondolni, elég annyi, hogy megkérdez valami kézzel fogható tudásról (pl. meséljek neki valamit arról, amit a kezemben tartott tankönyvben olvasok, elmondom és megcáfolja "az nem úgy van"). És ez a hozzáállása mindenhez, iszonyat sokat üvöltöztünk egymással egy időben, mert nem akartam hagyni hogy így elnyomjon. Ez sem vált be. Az sem vált be, mikor ráhagyni próbáltam, mert üvöltözött, hogy válaszoljak. Kritizál, megsért, szólok neki, hogy ezt ne csinálja már - ne oktassam ki. Volt egy olyan időszaka, mikor azért bántott (lelkileg) folyton, mert a személyiségem volt szerinte elfogadhatatlan, nem olyanná váltam mint ő, amiért.. hát anélkül, hogy lehetne káromkodni nehéz érzékeltetni, de gyenge, rossz és stb. embernek titulált.

Elég sok mindent kipróbáltam már, de alig várom, hogy soha többet ne kelljen látnom igazság szerint. Csak arra lennék kíváncsi, hogy van-e valami tipp, hogy ezeket hogy lehetne magamban rendesen lerendezni.. Félek néha, hogy becsavarodok tőle, mert egyszerűen ép ésszel nem lehet felfogni, amiket művel.

(Érdekességként, vannak testvéreim, kisebbek és nem is tudják milyen szerencsések.. ugye 8-9 éves korom óta én vagyok itthon a boxzsák, őket sosem piszkálja.)