Miért van az, hogy a férfiak szemében ez nem munka?

Szerintem egyszer IGAZÁBÓL cseréljetek. Te végezd el ugyanazt a mennyiségű ugyanolyan munkát ugyanannyi ideig, ő meg végezze el az összes házimunkát és vigyázzon a gyerekre. Mert ha elmész fürdőbe, te nem cserélsz vele, csak átadod a te részedet is neki.

Ha pedig könnyebb fajta munkát csinálsz, mint ő, az olyan, mintha ő elmenne vigyázni egy gyerekre, aki egész nap csak elvan magával, és nem kell vele foglalkozni, és egy mosogatógépes, szuperfőzőberendezéses lakásba menne el. Szóval igazi csere lenne a legjobb megoldás. Akkor tudni fogjátok, melyiknek a nehezebb. Lehet, hogy pont egyforma nehéz. És akkor végre belátná, hogy nem olyan egyszerű a te dolgod. De az is lehet, hogy neki nehezebb. Vagy az is, hogy neki tök egyszerű munkája van, és neki könnyebb a dolga. Ezt tényleg le kell tesztelni. Különben meg tényleg nem egyszerűbb anyának, feleségnek is lenni egyszerre, mint egy munka. Ismerje el, hogy az ő munkájával egyenértékű, amit te csinálsz. Nálnunk például anya egész nap házimunkázott, és nagyon jó anya volt. Állandóan foglalkozott velünk. Odavitt, ahol házimunkázott, és ott játszottam mellette ő meg csak tanított mindenre. A nap egy részében meg együtt játszott velem. Később megszületett az öcsém, akivel nagyon rossz testvérek voltunk, így iszonyúan megnehezítettük a dolgát (nem direkt, hisz nem fogtuk még fel). Egész nap sürgött-forgott, minden nap volt leves és főétel is, minden nap más ételt főzött, minden hétvégén volt süti, amíg GYES-en volt velünk. Apa meg télen napi 4 órákat, nyáron napi 10 órákat dolgozott, de még így is kevesebbet, min anyukám. Ő is rakott minket tisztába, de mégis anya csinálta a többet, és ezt apa nem értékelte. Szóval tessék mindenkinek REÁLISAN értékelnie a másik munkáját, és megbecsülni! A férjnek is, és a feleségnek is.

Az utolsó írta le jól. Jönnek itt sokan azzal, hogy menj el fürdőbe, barátnőkkel stb. Miért a férjed napközben szórakozni jár? Akik így gondolják azok ugyancsak nem veszik semmibe a férjük munkáját, miért várják, hogy ők elismerést és megbecsülést kapjanak. Ha Te kiakarsz mozdulni otthonról az ne bosszúból legyen, akkor állj oda a férjed elé és kérd meg, hogy most vigyázzon ő a gyerekre, mert Te is szeretnél néha programot szervezni magadnak. Szerintem ezt minden normális férfi megérti. Max ő is munka után, hétvégén kimenőt kér.

A legnagyobb gond szerintem ott van, hogy sokan tényleg túlzásba esnek az otthoni tennivalókkal vagy a gyereket illetően. Már terhesség alatt (vagy már előtte) eltervezték az elkövetkező x évet, hogy milyen boldog lesz együtt a család, mindent közösen csinálnak, egész nap játszanak a gyerekkel, apuka alig várja, hogy munkából hazajövet rögtön a kis feleségével és gyerekével törődhessen stb. csakhogy a valóságban ezek nem így működnek. Senki nem mondja, hogy egyszerű kisgyerek mellett mindent rendben tartani otthon, de mi van akkor, ha nincs minden nap felmosva, vagy áll 2 napig a vasalnivaló, esetleg néha rendel a család egy pizzát stb. A gyereknek sem lesz semmi baja, ha 15 percig ordít a kiságyban vagy anyuka nem tud vele leülni egy délelőtt játszani csak néha ránéz, hogy mit csinál, esetleg egy pár játékkal kiülteti a konyhába vagy elé és onnan nézi főzés közben. A másik, hogy aki már az első gyereknél azt tapasztalja, hogy neki sok ez, miért vállalja a következőt? ha nem lennének ilyen képmutatóak és álszentek a nők könnyebb lenne. De (itt) senki nem meri bevallani, hogy igen, időnként elborul az agya, és elege van a gyerekből, mert akkor más mit gondolna. Mindenki csak a szépet meg a jót mondja és sokan azt hiszik, hogy bennük van a hiba, ha ők nem tudnak olyan tökéletesen helyt állni. A másik probléma, hogy első időben mindenkit elüldöznek az anyukák a gyerek körül, aki segíteni akar. Pedig később milyen jól jönne, ha a nagyika átjönne és néha vagy játszana a gyerekkel vagy főzne egy jót stb.

Senki nem mondta, hogy a férfiakat nem kell bevonni az otthoni dolgokba. Én is úgy gondolom, hogy természetesnek kell(ene) lennie, hogy egy férfinak is van otthon dolga.

Függetlenül ettől az a véleményem, hogy ne túlozzuk már el az otthoni tennivalókat. Sok kisgyerekes anyuka (itt) olyan nagyon tud sírni, hogy jaj neki mennyire nehéz. Else tudjuk képzelni neki mennyi dolga van (mert akinek már iskolás gyereke van annak milyen könnyű). Mit fognak csinálni mikor már visszamennek dolgozni, rohannak a gyerek(ek)ért óviba, suliba aztán edzésre? Utána lekell ülni vele tanulni, de közben főzzön vacsorát is és a lakás is legyen rendben. Miért hiszik azt sokan, hogy csak az egész kicsi gyerek körül van sok tennivaló? Ezeket minden nő megcsinálja csak sokan munka mellett.

És miért feledkeznek meg sokan arról, hogy a férfi se szórakozni jár napközben?

Igazad van, ez egy monológ volt, de sajnos igaz. És lehet azért nem veszi sok féri ezt munkának, mert látja, hogy dolgozó nők is rendben tartják a lakást, vacsorát főznek, kimosnak (illetve nekem megcsinálja a gép, csak teregetnem kell utána, de ebbe nem halok bele), foglalkoznak a gyerekkel és mivel munkába járnak igenis kénytelenek adni magukra és nem slampos háziasszonyok.

Persze tudom ez a válasz megint nem fog tetszeni se neked, se a sok agyon hajszolt kismamának. Úgyhogy többet nem is írok, további jó sírást!