Nektek nem félelmetes ahogy vágtat az idő?

"amit nekem adhatott az élet, azt meg is adta."

hm. De az számít, amit Te adtál.. Hiszen nem tudsz semmit átvinni, abból,amit kaptál.

- pont ma gondoltam arra, hogy mennyire felgyorsult az idő!

Nekem is félelmetes.

Épp egyik nap gondolkodtam el rajta hogy olyan mintha kb egy éve hoztam volna el a kutyámat a sintértelepről. Akkor volt 4 hónapos, kis kajla kölyök, most meg már 10 éves, és jönnek elő a kisebb-nagyobb egészségügyi problémái :(

Az édesapámat is "most" temettük el, közben ha belegondolok, rá kell jönnöm hogy lassan 9 éve már...

A nővérem "most" szült, mintha csak pár hónapja lett volna hogy este bementem a kórházba, és először megláttam az unokaöcsémet, pedig már 4 éve.

És kifogyhatatlanul lehetne sorolni. Annyira megy az idő...

Édesanyámmal szoktunk róla beszélni, hogy amikor nem volt ilyen fejlett a technika, mikor nemhogy számítógépe, okostelefonja, tablete, de még tévéje sem volt az embereknek, akkor nem repült ennyire az idő, nem volt ami elrabolja. Előfordult hogy pár hétre önkéntesen száműztem magam a természetbe, és valóban nagyon lassan telt el az az időszak. Pedig nem éreztem magam rosszul.

Az a baj hogy körbe vagyunk véve mindenféle időrabló technikai cuccal, mert kénytelenek vagyunk körbevenni magunkat. Egyszerűen hozzá tartozik a mai világhoz, és ha ignoráljuk ezeket a dolgokat, az olyan mintha a homokba dugnánk a fejünket...pedig nem jó ez így.

#15 amit írsz az teljes mértékben igaz!! Én is egy vagyok a sok közül akit elrettent az idő múlása. De most elhatározom, hogy fogunk tartani "technikamentes" napokat, hogy egymással legyünk elfoglalva és ne legyen ami elrabolja az időnket!

Egy kétgyermekes apuka

Elsőre azt mondanám, hogy egyáltalán nem félelmetes.

Nyugis életet élek, már-már inkább az zavar, hogy semmi nem változik körülöttem, minden olyan mintha egy végtelenül lassú sodrású patak partján ücsörögnék. Egyedül a tükörképem jelzi, hogy öregszem.

Ennél jobban nem foglalkoztat a kérdés.