A lelki terrorról hogy lehet valakit leszoktatni?

Komolyan néha úgy érzem, hogy mindjárt magamba állítom a nagykést! Az én drága párom úgy tud a lelkembe gázolni, hogy az valami hihetetlen! És elképesztő apróságokon, ma például azon, hogy mondtam hogy ne rendeljünk vacsorát, hanem ráérünk, menjünk el a boltba. És be merészeltem rakni két csomag abonettet a kosárba. Ezen kiakadt, merthogy nekem most nincs munkám, és amíg az ő jövedelméből élünk, addig ne költsek ilyesmire. Láttam, hogy elkezd veszekedni, úgyhogy letettem az abonetteket egy polcra, és elindultam kifelé. Persze ezen is kiakadt, hogy miért nem viszem vissza a helyére. Mialatt visszavitte, igyekeztem egy kasszához, de közben odaért, és azon is kiakadt, hogy mennyit fizettünk, a negyedéből megvacsoráztunk volna, ha rendelünk (az, hogy amit vettem, abból egy hétig legalább van vacsoránk és ebédem is, és ő is tud vinni, ha akar, persze lényegtelen).

Mivel két hónapja egyszer vettem egy uborkát, ami megromlott, most belekötött abba, hogy megint vettem és biztos megint ránk fog romlani. Mondtam hogy nem, mert csinálok belőle salátát vacsorára. Viszont itthon vettem észre, hogy elfelejtettem kenyeret venni. Ezen is kiakadt, dúlva-fúlva megette a maradék főzeléket. Nekem teljesen elment az étvágyam, inkább bementem a szobába. Később utánam jött, közölte hogy éhes maradt, mert a főzelék nem volt elég, és ha azt mondtam hogy csinálok salátát, miért nem csinálom meg. Mondtam hogy mert nem bírnék úgyse enni. Lefeküdt, de még elkezdett iszonyú bántó dolgokat mondani, hogy ő nem tudja, miért van velem, hogy én az ő f@szával verem a csalánt, mert abonettet akarok, mikor tudom hogy ő nem szereti, és úgyse lesz sose jobb, úgyse lesz sose munkám, nem is érti, miért nem dob ki. És hasonlókat.

Amikor kijöttem, mert nem bírtam sírás nélkül (viszont ha mellette sírok az ágyban, akkor azon is kiakad), tüntetően utánam jött, merthogy nem vittem be inni, és az az én feladatom. Most meg persze alszik, én meg már aludni se bírok.

Az a legborzasztóbb, hogy holnap reggel, vagy legkésőbb délutánra meg mintha elfelejtette volna az egészet, kedves lesz és aranyos és mosolygós, nem történt semmi, mi vagyunk az álompár. Emiatt persze megbeszélni se lehet vele a dolgokat.

De amint valami nem úgy történik, ahogy ő akarja, felhánytorgatja ezeket a dolgokat is, még hónapok múltán is.