Hogyan lehetne leszoktatni anyámat a depressziós siránkozásról?

Egy depresszios alkoholistának orvosi segitség kell.

Segíthetnél neki a főzésben mosásban srt

Mondd meg neki,hogy Afrikában sokan éheznek,úgyhogy kuss.

Sehogy. Nem feltétlenül depressziós, csak kis hazánkban megszokott dolog a siránkozás. Figyeld meg, ha találkozik két ember - főként ha 50 feletti nő - akkor arra a kérdésre, hogy "hogy vagy?" AZONNAL elindul a panaszáradat. Én elmúltam 40, de eddig még akárhogy igyekeztem, nem sikerült anyámat leszoktatni erről a panaszkodós stílusról. Amióta az eszemet tudom, ilyen volt, a gyerekkori emlékeim közt is előkelő helyen szerepel a "jaj a fejem" "jaj a lábam" "jaj meghalok", stb. pedig akkor még huszon-harminc éves volt. Most 62, az egész élete a panaszai és az evés körül forog. Másról nem is lehet vele beszélni, és ha rászólok - márpedig rendszeresen rászólok, mert halálra idegesít - akkor megsértődik. Ez van. Ők megszokták, hogy panaszkodnak, automatikusan jön belőlük. Ráadásul van egy olyan oldala is a dolognak, hogy ha jót, kellemeset mondanak, és nem azt, hogy de szarul vannak, akkor azt hiszik róluk, hogy nem dolgoznak eleget, nem fáradnak el eléggé, ergo lusták. Tehát el kell panaszolni mindent, akkor becsülik csak őket. Mondjuk szerintem hülyeség, de nem lehet meggyőzni róla. Érdekes, exanyósom, aki vele egy idős nem panaszkodik, pedig állandó fájdalmai ellenére dolgozik, ráadásul az orvos megmondta hogy csak kb. egy éve van hátra. De ő azt mondta, hogy amíg él, addig normális életet szeretne, és nem fog magába roskadva, panaszkodva ücsörögni és várni a halált. Amikor ezt megpendítem jóanyámnak, akkor is megsértődik, és szerinte pedig ilyenkor az lenne a normális, hogy kiborul és magába zárkózva ül otthon, legalábbis azt mondja, hogy ő biztosan így tenne.

Nem az anyósomról írsz véletlen? Mintha a sógornőmet hallanám.