Fogadnátok annak az "apának" a közeledését aki 20 alatt rátok sem nézett egyszer sem?

Én 18 év után tettem meg, hogy találkoztam vele. Próbáltam meg utálni hiszen soha nem érdekeltem soha nem keresett. De nem bírtam elvégre az apám. Sok időbe telt mire felfogtam hogy kár a múlton a sérelmeken rágódni és a megbocsájtás jobb mint a harag. Hogy mindenki megérdemel egy második esélyt. Mert a múltat nem lehet jóvá tenni a jövőt talán igen. Adj neki esélyt.

Hát... beszélj vele esetleg,hallgasd meg,de azt tudnia kell neki,hogy 20 év nagy idő és az elmulasztott éveket nem lehet bepótolni és mivel már felnőtt vagy a boldogságod nemcsak a szülőktől függ most már (gondolom,de cáfold meg,ha nem így van),ne várjon túl erős köteléket,ragaszkodást,mert az amikor még lehetett volna azok az idők elmúltak.