Mit lehet (ne) elvárni egy anyóstól, ha rossz a kapcsolat?

Sajnos nem bírom értelmesen megfogalmazni a kérdést, az a lényeg, hogy mikor összejöttünk a párommal, azóta egy hárpia az anyósom velem, meg a fiával is, bár előtte is az volt a családjában (főnök).

Rengeteg ocsmány dolgot művelt velünk úgy, hogy egyáltalán nem szolgáltunk rá, de ezt most hosszú lenne itt elregélni. Engem lényegében megismerni sem akart, azaz látogatóban voltunk náluk, de normális beszélgetés nem volt köztünk, úgy értem olyan ismerkedős jellegű. Úgy vettem észre, hogy eleve ellenségként kezelt, pedig semmi okot nem adtam rá. A fiát is próbálta tiltani tőlem és a családunktól, (lényegében ok nélkül) szerencsére nem sikerült neki. Az az érdekes, hogy a párommal nem is volt olyan igazi anyuci-fia kapcsolata, az öccse van otthon favorizálva, támogatva.

Azóta összeházasodtunk, (esküvőn örülhettünk, hogy jelen voltak, ajándék 0 persze, csak mert nem ő szervezhette címszóval), született egy kislányunk, külföldön élünk, így kb 2x megyünk haza 1 évben hosszabb időre, de akkor is az én szüleimhez. Hozzájuk csak 1 napra ugrunk oda. Mindig erőlködik, hogy maradjunk tovább meg minden, mi meg egyszerűen azt mondjuk, hogy nem és kész. Mondjuk konkrétan nem kérdezi meg miért nem, de nem is próbál meg változtatni a kialakult rossz kapcsolaton. Olyan hidegháború féle ami köztünk van. Engem természetesen levegőnek néz, ha ott vagyunk, minden másodpercben unokázik. (a fényképes szekrényben rólunk 1 kép sincs, de az öcsike aktuális barátnőjével mindig van fotó)

Anyám szerint örülhet, hogy a történtek után még látogatjuk, sokan mások be nem tennék a lábukat a helyemben ilyen anyóshoz. Leállni vele beszélgetni a történtekről, teljesen értelmetlen, nem lehet vele vitázni, meg sem hallgatja a másik felet, éppen ezért van ez a szőnyegalá söpréses, hidegháborús megoldás, mivel nem lehet vele másként. Férjem már túltette magát úgymond rajta, hisz nem lehet megváltoztatni.

A kérdésem csak annyi lenne, hogy a továbbiakban sem megyünk hozzájuk 1 napnál több időre, csak ahogy nő a gyerek, el sem tudom képzelni mit mondunk majd neki, ha netán ő majd maradni akarna...szóval jogosan várjuk el, hogy neki kéne lépnie, és rendezni valahogy a viszonyunkat, és felhoznia az annó elkövetett szemétségeit, vagy egy anyóstól sose várhatok ilyet el, hogy egyszer csak változzon? Mi meg máshogy nem tudjuk és nem is akarjuk éreztetni, hogy nna azért nincs ám rendben semmi, mint hogy 1 napokra megyünk oda, és nem vagyunk hajlandók maradni.

Anyukám, meg nagynéném azt mondták, hogy ők, mint szintén nagymamák, el nem bírnák képzelni, hogy csak ennyit láthassák az unokájukat, és biztos azon lennének, hogy ezen a kapcsolaton javítsanak. (Nagynéném el is ment a menyéhez külön, személyesen, amikor úgy érzte, hogy feszültség van közöttük.)

Nade, nem biztos, hogy mindenki így látja, van akinek a büszkesége mindennél fontosabb!