Miért van ennyi rossz családi kapcsolat és hogy romlanak meg ennyire a viszonyok, olyan sok helyen?

Igen, egyre gyakoribb, én is észrevettem.

Talán az empátia és a kompromisszumok hiánya okozza.

Anya-gyermek kapcsolatban figyeltem meg az anya túlzott irányító hatalmát (melyet az élet más területein sikerrel kamatoztatott), de a gyereknevelésbe nem szabadott volna belevinni. Így a kapcsolat zátonyra futott.

Sok tinivel beszéltem a szülőkkel való kapcsolatukról, melyből sugárzott a szeretethiány egyszerre a visszautasítással. Véleményem szerint már a példa, amit másoltak, rossz volt, a szülők kapcsolatából kiindulóan. Aki nem lát egészséges kapcsolatrendszert, mint példát, az nem tudja megtanulni,így már nehezebben indul az érzelmi élete.

Ez generációról generációra ugorva egyre kuszább, ahogy egyre gyorsabb a világunk.

Még én is csak kutatok a megoldások után.

Egyetértek az elõttem szólókkal.Nagyon régen keresem màr én is ezekre a vàlaszt.

Ez abból is adódhat,hogy mindenki azt akarja,ami a màsiknak van.Az anyagias dolgok megfertõztek mindenkit.Akinek kenyérre alig jut,az is a luxust akarja,hitelekbe vàgja magàt.Na én nem kõvetem a divatot.Jól el vagyok a több éves kocsinkkal.Mindenki ràgja a fejünket miért nem,miért nem veszünk ùj kocsit.

Mert nem vagyunk gondolatolvasók, a szavak pedig nem mindig azt adják át, amit valóban gondolunk. Egy idő után az emberek AZT HISZIK, hogy ismerik egymást, miközben csak feltételezéseik vannak arról, MIT GONDOL a másik. Csakhogy ez nem fedi ám a valóságot! A szavak mögé olyan további jelentéseket értünk, amik nem a beszélőtől erednek, mi mégis úgy rakjuk le magunkban, hogy Ő ezt mondta, és erre is reagálunk, tovább rontva a helyzetet.

Tapasztalatom szerint ahol magas színvonalú a kommunikáció és jó a feladatmegoldó képesség a felek között, azok a kapcsolatok jobbak. A testvérek nem gyűlölködnek, a párok tovább maradnak együtt, stb.

12:46 osnál a pont

Eszembe juttatja, hogy anyukám mostanában azt mondja:

-Tudom, hogy mit fogsz erre mondani, -és már mondja is azt, amit ő hisz...

ami teljesen más, mint amit mondani szerettem volna...

aztán azzal jön, hogy -tudod, honnan tudtam? mert ismerlek!!!

Hát, ekkor jövök rá, hogy nagyon nem ismer, és nem tudom, honnan ismerne, mikor már tiniként elköltöztem otthonról, jó pár éve nem lakunk együtt, és az ember mindig változik.

Ő pedig köti az ebet a karóhoz, hogy márpedig ő ismer engem...