Hogy fogadjam el ezt a helyzetet?

A nővérem, a férje és a fél éves gyerekük ideköltöztek hozzánk, amíg nem találnak lakást. Anyáék azt mondták, még legalább egy évig itt lesznek. Viszont még nincsenek itt 2 hete és már idegesítenek. Reggelente nekem is mennem kell iskolába, el kell mennem mosakodni, wc-re, stb., viszont az utóbbi napokban minden reggel kapkodnom kellett, mert valamelyikük mindig bent volt a fürdőszobában, amikor mentem volna, és egy fél óra, amíg végeznek. Ráadásul amióta itt vannak nálunk, szószerint semmit nem lehet csinálni, mert a pici szó szerint a fél napot végigalussza. Ha hazajövök az iskolából, szeretnék enni, meg ilyesmi, de persze olyankor is mindig rám szól nővérem, hogy ne most egyek már, mert hangos a mikró, amikor melegítem benne a kaját, meg ahogy csörömpölök az edényekkel, meg a tányérokkal, a kicsi meg aludni szeretne....Jól van...aztán pár óra múlva felkelt a baba, jól elvolt kb. fél óráig, aztán vitték vissza megint aludni. És ahogy ő elalszik, megint meg se lehet mozdulni, mert jajj, nehogy felébredjen szerencsétlen gyerek.

Az meg a másik, hogy felvettek egy kéttannyelvű osztályba, szóval jövőre sokkal többet kell majd tanulnom, mint most, mert lesz pl. heti 15 angolom meg ilyenek, viszont nővéremék kisbabája meg állandóan nyűglődik, ráadásul amikor ideköltöztek, pont az én szobámba kellett beköltözniük, és most egy kisebb szobába kell laknom, ami szó szerint olyan kicsi, hogy épp, hogy befért az ágyam, meg egy íróasztal, ami már csak keresztbe fért be az ágyam mellé, és most így látatlanba nem tudom elmagyarázni, de az a lényeg, hogy nem tudok leülni se az íróasztalhoz normálisan.....

Hogy bírjam ki még ezt az egy évet? Az már amúgy csak mellékes, hogy nővérem meg anyámék állandóan veszekednek, szóval a légkör is elég gáz itthon..