Miért ilyen velem a családom? Hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet?

Úgy érzem, senki sem szeret engem. Az iskolában is mindenki lúzernek tart, de még itthon a családom is. Van egy nővérem, aki 28 éves és egy 6 éves lánya, akik még velünk laknak és úgy érzem, a nővérem mindenkit, még a saját gyerekét is ellenem próbálja fordítani. Sokszor veszekszünk, és többnyire azért, mert ő tesz ellenem valamit, jó persze nem vagyok én se tökéletes, de azért mégis miatta veszekszünk többet, mert ellopja egy csomó ruhámat, ráadásul pont a kedvenceimet, utéána volt, hogy csak úgy elvett tőlem 12 000 Ft-ot és valamennyit vissza is adott belőle, de a többit nem, vagy pl ma reggel kiderült, hogy ők a gyerekével együtt az ÉN fésűmet használják! És a legjobb az egészben, hogy amikor ezeket elmondom a szüleimnek, annyit mondanak rá, hogy -És, kit érdekel? Meg amúgy a szüleim is olyanok, hogy mindent fontosabbnak tartanak nálam, amikor hazajönnek, alig szólnak hozzám, vagy bárkihez is, leülnek tvzni és szó szerint alig lehet még csak megmukkanni is, mert ha egy szót is szólok hozzájuk, rám ordítanak, hogy kussoljak, vagy menjek fel a szobámba, mert nem hallják tőlem a tv-t.

Ez egyébként egész életemben így volt, gondolom ezért vagyok ilyen depressziós, meg magamba zárkózó...pl. egyszer 8(!!) évesen szíven akartam magam szúrni egy késsel, mert az osztálytársaim kiközösítettek és az nap pont jól le is aláztak az egész osztály előtt, anyámék meg észrevették és megvertek(!) meg velem kiabáltak, hogy milyen hülye vagyok és meg is érdemlem, hogy mindenki utál az osztályomban is. Ezt csak úgy elmeséltem, hátha valamennyire érthető, milyen életem van...

15l