Néha úgy érzem hogy elegem van. Más is van így vele?

én ffi vagyok de nekem is elegem van már évezredek óta, mondjuk nekem nem ebből. :)

amúgy aki igényes a környezetére, az segít, nem jófejségből, hanem egyszerűen azért, mert nem akar disznóólban élni.

nem dobálja szét a büdös zoknit, a törölközőket, nem hagyja mindenütt a tányérokat, poharakat, hanem elmosogat, esetleg bekapcsolja a mosógépet is, meg ilyenek.

takarítani mondjuk én sem szeretek, de szoktam, szimpla igénytelenség az ilyesmit másra hagyni.

ha valóban szeret képes visszafognia a rossz szokását

igazság szerint vhogy rá kell ilyeszteni,pl. szakítás tényével,az mindig beválik;)

mi még nem költöztünk össze,vagyis párom féligmeddig nálam lakik...

otthon anyukája pakol utána,de olyan szinten,hogy kaját a kezébekapja,ha megette kiabál az anyjának,hogy vigye el a mosatlant...ténylegesen nulla amit otthon csinál...

nálma meg a rendetlenséget állandoan..ittvan 3 napig,és mintha hurrikán söpört volna végig

ugyhogy probálom nevelgetni,kapott olyan kompromisszumot hogy hanem változik,felejtős hogy teljesen összeköltözni,nem rabszolga vagyok...

Vegyél néhány nagy szemeteszsákot és a szétdobáld dolgait abba gyüjtsd. Ha keresi, akkor odaadod neki a zsákot, hogy ott található - ha nem képes a helyér illetve a szennyesbe rakni, akkor töled se várhatja el.

Igy nincsenek szanaszét a dolgai (neked nem kell szemétdombon élni), neki meg egyszer csak leesik, hogy nem a takaritónöje vagy. Ha akar, akkor ennyit tud változni, még akár 50 évesen is.

Igen, ismerem sajnos az érzést, szinte dühromaim szoktak lenni, mikor előző nap szépen megkérem, hogy csináljon rendet maga után, nem utánnam én azt megcsinálom 10 perc alatt, elmosogatok, letörlöm az asztalt, ilyenek, húzza száját de megcsinálja másnap mégnagyobb kupit csinál és akkor kiborul a bili és akkor összeveszünk és a hálóban dühöngök, vagy vasalok ilyenek ő meg gépezik aztán 1-2 óra mulva bejön és bocsánatot kér, aztán előröl az egész. Nem fog megváltozni tudom, próbáltam már azt is, hogy olyan leszek mint ő széthagyok mindent, de pár óránál tovább nem tudtam nézni a disznóólat.

Meg ilyeneket csinál, hogy ha sütök, főzök akkor beáll elém és kavargat, kóstolgat,de nagyon jól tudja, hogy a konyhában én vagyok otthon nekem kell tudnom mikor jó az íze, nem kell belekontárkodni ha megkérem rá akkor segítsen ne akkor mikor útban van. És ezt minden héten eljátsza. Kivan nyalva a se.gge is mert elé teszem az ételt, kedveskedek neki meglepi sütivel, kivasalom a ruháját (az anyja nem vasalt) Ilyenek, és nem akkor sem. Nem értem én miért nem lehet szeretni a rendet, miért nem látják meg azt, hogy a terítő elcsúszott, megigazítom, vagy, hogy a zoknit ne a sarokba dobja le hanem van annak helye is. ÁÁÁ annyira unalmas már, hogy minden héten 2-3 szor el kell ezt mondani neki. A mi kapcsolatunk pld, megromlott ezért. Én szeretem a rendet, tisztaságot, hogy minden passzoljon legalább ott ahova hazajövünk, mivel itt élünk, de ő sokszor azt sem tudja hova tette a szemüvegét, tőlem kérdi- nem láttad?- már megint nem tudom hol van. Trehány nagyon és egyszerűen nem is érti miről beszélek neki. Hoyg rend a lelke mindennek, tisztaság fél egészség. Jajj a borotválokzása a másik, ha ő borotvákozik akkor a legelső, hogy lemosom a tükröt a m. kagylót a szekrényt a falat és felmosok utánna. Sokszor annyira begurulok, hogy azt mondon neki, hogy vége elegem van, nem becsül meg, elmegyek, szakítok. Akkor jön másnap, hogy jó lesz, rendet tesz, de ez csak a következő borotválkozási akciójáig vagy a rendet tevő akciójáig van így.Ja a legjobb meg mikor éppen rendet próbálok tenni akkor miért nem ülsz le?-nem vár meg, úgysem csinűlja meg helyetted seni- ennyivel elintézi aztán kész, de arra nem gondol, hogy mikor ezt így kifejti nekem a vérnyomásom 300 lesz. Szóval.. ja.

Bocsi kicsit hosszú lett, de ezt most jó volt leírni.

17:10-es vagyok

Bocsi az kimaradt, hogy ennek ellenére szeretjük egymást csakhát, na.. segíthetnének legalább annyival, hogy RENDET TESZNEK MAGUK UTÁN!

Az én férjem is ilyen volt.Semmit nem akart itthon csinálni.Nálunk nem volt férfi munka,csak női.Neki annyi volt a dolga,hogy dolgozott.Igaz sokat,de akkor is,talán nem csak ennyi egy férfi dolga.Aztán amikor nagyon nagyon elegem lett,leültettem és elbeszélgettem vele.Mondtam,ha nem lesz változás én bizony elhagyom.Mert így nem lehet egy életet leélni.De nekünk akkor már gyerekünk is volt.

Nálunk van változás,igaz nem lett rendmániás,de változott sokat,és igyekszik is.Sőt van,hogy túlzásba is esik.Ezt sem szeretem,de ezt alig merem neki mondani,mert akkor meg felháborodik,hogy Ő csak segíteni akar.Azt nem szeretem ha a konyhában ténykedik.

Annak a párja lesz ilyen, aki hagyja hogy ilyenné váljon.

Olvashatunk itt olyat, hogy eléteszi az ételt, hogy elrámol helyette, hogy kinyalja a kis fenekét is... Nos, ez volt a nagy hiba. Már az elején meg kellett volna beszélni, hogy ez a te feladatod, ez az enyém. Vagy egyik nap én csinálom meg, másik nap te. Most már persze sopánkodhattok, mert a dolog teljesen a fejetekre nőtt, és szinte esélytelen a változás. A férfi túlságosan beleszokott a kényelmes életbe, és valószínűtlen, hogy lemondjon róla.