Hogyan mondjam el a páromnak, hogy nem bírom anyagilag, ha nálam lakik? (Bővebben lent)

Dehogy fordulna le a székről! Mi, nők is eszünk hagymát..

Tudod, mi akkor voltunk a legboldogabbak, mikor szegények voltunk. Vagy csak az idő szépíti meg? Nem, jókat röhögtünk, mit is vegyünk 69 Ft-ért? (Nem ma volt..)

7 zsömlére nem telik..kenyérre főleg nem.

Ennek több, mint 30 éve, hogy együtt vagyunk. Nem ezen, nem a pénzen múlik. Legyél őszinte, legyél saját magad.

A szerelem mindent kibír, mindent felül ír, mindent elvisel. A pénztelenséget is.

Bátran hozd szóba a témát!

Ha nem is a kapcsolat legelején, de utána biztosan nem szabadna, hogy ez tabutéma legyen - elvégre mindenki pénzből él, köszönömre nem adnak kenyeret a boltban. Ez is egy lépés a másik értékrendje megítéléséhez, a közös élet megalapozásához stb.

Nyugodtabb pillanatotokban vagy épp egyik étkezés alkalmával említsd meg, hogy a minőségibb étel megvétele ill. Párod több ottléte Neked plusz terhet jelent, legyen szíves erre tekintettel lenni. És persze utána nem az a megoldás, hogy havonta, fixen, szó szerint letesz az asztalra X összeget, hanem! (mi is így csináljuk)

- olykor a kisebb, de a nagyobb bevásárlásokat is együtt intézzük. Van rálátásunk, hogy épp mit engedhetünk meg magunknak, néhanap kerül a kosárba egy kis plusz nasi, ilyesmi, máskor csak a felírt, fontos dolgok. A hét közbeni bevásárlásokat én fizetem, de hétvégén pl. havonta egyet-kettőt Párom fizet (nagyobb tételeket is).

- ruhákat mindenki magának veszi, de ritkán meglepjük egymást egy-egy fehérneművel vagy akciós darabbal, amiről tudjuk, hogy örülne neki a másik - ez sem lehet gond.

- nyaranta sokszor elmegyünk fagyizni, ilyenkor felváltva "hívjuk meg egymást" - ez szerintem evidens lenne.

- egyébként pedig megemlítheted neki, hogy olykor jólesne, ha meghívna egy kínai kajára, vagy rendelnétek pizzát - így is tisztába kerülhetne az árakkal és a gavallérsággal :) és 2000 ft nem vág földhöz (talán) senkit.

Utolsó vagyok!

Mármint a "Mi is így csináljuk" az alább felsorolt részekre vonatkozik, természetesen nem a havi fix összeg letételére :)

25/L

Utolsó vagyok!

Igen, mindenképpen próbáld meg, kár húzni az időt és utólag majd meglátod, ezen nem fog múlni semmi - sem a kapcsolat, sem az érzelmek.

Egyébként igen, én is remélem, hogy beválnak az ötletek, már csak azért is, mert ez nálunk mindennapos rutin, tapasztalat!

(Hozzáteszem egyébként, hogy nálunk nem kellett rávenni a Páromat erre, annyira természetesen és automatikusan alakultak ki ezek a szokásaink, hogy csuda. Akkor is jól működtek, mikor még szüleinkkel éltünk és most is, hogy én már külön költöztem. Szerencsére mindketten dolgozunk, tisztában vagyunk a pénz értékével és aszerint gazdálkodunk belőle.)

Nálunk ez úgy történt, hogy a barátom egyre többet volt nálam én meg persze mindig főztem neki. Dolgozik, amióta Pesten tanul saját magát tartja fent, a szüleitől nem kér, tehát tisztában van a pénz fogalmával és értékével.

Sose mondta, hogy na most én vásárolok, neki egyszerűen nem jutott eszébe. Na de nem is bunkóságból volt ez.

Egyszer felhívtam mielőtt jött volna hozzám és mondtam neki, hogy mostmár hónap végén nem állok és nem túl jól, beugrana e hazafele a boltba és bevásárolna e?

Mondta, hogy persze.

Aztán mikor megérkezett, akkor kérte, hogy bármikor szóljak neki ha pénz kell, ő egyszerűen csak elfelejti, vagy nem is feltétlenül kell szólnom, hanem mikor itt van, akkor fogom a pénztárcáját és lemegyek vele vásárolni.

Ez az egész pedig azért volt, mert ő utál vásárolni, így korábban eszébe se jutott, hogy néha ő is fizethetné.

Szóltam neki, megértette.

Azóta meg már közös kasszán vagyunk és nem árt tudni a másik hozzáállását.

Kérdező, számomra egyértelmű volt hogy nő vagy:)

Ennyire csak egy nő akar a párja kedvében járni, és csak egy pasi veszi ezt természetesnek:)