Befogadjuk a testvérem gyerekét egyetemista éveire?

Ha rendes, kedves, jó gyerek, értelmes fiatal felnőtt lenne, akinek minden vágya, hogy továbbtanuljon, de albérletre nemigen telik és valamilyen oknál fogva nem vették fel koliba,

akkor igen, segítenék.

De ha tényleg egy neveletlen, felelősséget nem ismerő, elkényeztetett fruskáról van szó, akkor neki is jobb, ha koliba vagy albérletbe megy.

Az segítené legjobban a felnőtté válását. Ott ugyanis rövid időn belül megtanulja, hogy milyen alkalmazkodni, önállóan dönteni, felelősséget vállalni.

Annyiban segítenék, hogy felajánlanám, hogy ha nagy gondja támad, akkor nyugodtan fordulhat hozzánk.

Én magamhoz venném a következő feltételekkel: viselkedik, nem hisztériázik, makacskodik, hanem hallgat ránk, udvariasan és illedelmesen viselkedik. Élheti az életét, de nem jön haza holtrészegen hetente más sráccal, nem csap zajt későn és ha elmegy, szól és arról is, hogy kb. mikor érkezik, valamint ha nem jön haza éjszakára, arról is. Takarítja a szobáját és beszáll a házimunkába (mosogatás, stb.). És persze mindemelett tisztességesen csinálja az egyetemet, nem kettesekkel.

Ezt leülnék vele megbeszélni értelmesen, hogy hajlandó-e ezekbe belemenni, ha igen, akkor megpróbálnám. Ha nem működik, akkor legfeljebb megbeszélném a bátyámmal az első félév után, hogy sajnos albérletet kell keresniük.

10-es.

"Te meg néha meghívhatod egy családi ebédre, ha akarod. Vagy néha megkérheted, hogy vigyázzon a kicsikre."

Nem értelek. Lehet én vagyok a hülye, de az miért lenne jó egy egyetemistának, ha meg lenne kérve, hogy vigyázzon a gyerekekre? :D Ha ott lakhatna, és az lenne a "fizetség", hogy időnként vigyázzon rájuk, azt megértem, de hogy lakjon koleszban és azért van áthívva, hogy legyen babysitter, az szerintem egy picik... fura.

Szerintem neki sem lenne jó.

Nekem se lenne semmi kedvem alkalmazkodni egy kisgyerekes család napirendjéhez, úgy sem, hogy nem vagyok bulizós, legfeljebb színházba megyek, nem még annak, aki bírja az ilyesmit.

Egy " fiatal, bulizós, makacs leányzó" élje a maga világát, a maga környezetében. Ha belegondolok, más egyéb vágyam se lenne egy reggel nyolctól este hatig szemináriumos nap után, minthogy kisgyerekeket hallgassak.....és ha szeretnék olvasni éjjel kettőig vagy referátumot kell írni, akkor csináljam sötétben, mert a családnak napirendje van?

Maradjon mindenki a maga helyén. Nem kell felajánlanod a segítséget.