Jól kijöttök párotok családjával?

Jól. Majdnem jobban mint a sajátommal. Anyummal, bátyámékkal tök jó a kapcsolatom, de a távolabbi rokonokkal - nagynéni, unokatesók - nem túl közeli a kapcsolatom. Párom rokonai sokkal közvetlenebbek, "normálisabbak".

szerencsére nagyon jól:)

Addig kijöttem anyosommal amig nem vett el a fia.na de azota,mást nem hallok.NEM AKAROK BELESZOLNI DE....És nekem égnek áll a hajam.Nincs olyan tettem amit ne vonna kétségbe.Szoval igen én is imádom,hát hogyne:(

Én sajnos nem. Egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Nem mondom, hogy csak az ő hibájuk. Hibáztam én is, és rengeteget a férjem. Szerintem az ő hibája, hogy ennyire eldurvult a viszony. A konfliktusokat mindig ő akarta rendezni, ami azt jelentette, hogy nem csinált semmit, épp azon az oldalon bólogatott, ahol volt. Ha hagyta volna, hogy mi beszéljük át a dolgokat, nem sumákol, kavar, talán nem ez lenne a helyzet. Nem mondom, hogy akkor felhőtlen lenne a viszony, de biztos tudnánk magunkon erőt venni, és egy-egy délutánt kultúráltan eltölteni. Erre most már semmi esély, 8 éve nem beszélünk, nem is köszönünk egymásnak, ha összefutunk az utcán. Mostanra a férjem se tartja velük a kapcsolatot.

apósokat gyűlölöm, a párom is... a többieket szeretem :)

A második pároméval már egész jól. Úgy látszik ezt is lehet tanulni, a gyakorlás biztosan segít. :D

Mi 6 évig voltunk együtt párommal, de a szüleivel sosem beszéltem... de így legalább gond sem volt velük.

anyosommal nem, o utal es mindennek lehord, de csak miota megszuletett a kisfiam, szerinte szar anya vagyok, mas mindenkivel jol megvagyok

Én jól elvagyok velük. Párom egyke, ráadásul falun él. Ha a falu környékén járok, valamilyen ügyet intézni, biztos hogy két óra múlva már valaki riasztja a párom, hogy "mit keresek ott?!"... Az anyukájával nagyon jól elvagyunk, jókat lehet vele beszélgetni, apukájával csak néha találkozok futólag, de párom szerint büszke, hogy ilyen lányt sikerült összeszednie :)