Mit kezdhetek anyámmal?

Amióta ~2 éve elköltöztem otthonról a páromhoz, nagyon elhagyta magát. 50 éves tanítónő, a külvilág szerint egész fiatalos, de ők nem látják őt így...

Akkor kezdődött, mikor 8 éve elváltak apával. Addig sem adott túl sokat magára, mert nem az a típus, de azóta mintha egy rendetlen kamasz, vagy egy dementálódó nyugdíjas élne abban a lakásban. Kosz, mocsok mindenütt, ami elromlik az úgy is marad, a macska örül, ha nem felejtenek el enni adni neki... Azt mondja fáradt. Értem és tudom, hogy ebben a korban már megterhelőbb a munka, meg úgy általában minden, de egyszerűen nem hiszem el, hogy annyira, hogy ne legyen ideje/ereje megetetni az állatot, vagy elmosogatni maga után.

Megélt néhány csalódást (valósat vagy véltet ezt most nem taglalom, nem akarok ítélkezni), s úgy tűnik, nem tud, illetve nem akar felkelni a padlóról. Szociális élete nincs, nem jár el sehova, van egy chat partnere, akivel napi szinten beszél és ennyi. Nem szeret emberek közé menni. Nem szeret elmenni otthonról. Elfelejt, elvét dolgokat, lassan azokat is, amiket eddig rutinból csinált.

Nincs különösebben belsőséges kapcsolatunk (ennek is megvannak a maga okai), de most nála lakom a záróvizsga-időszak idején. És hát megdöbbentő, és ijesztő, ami itt fogadott. Valószínűleg túl kéne lépnie a régi sérelmein, megemberelni magát és... szóval továbblépni, de erre nem mutat hajlandóságot. Ha felhozom, támadásként éli meg: én ne mondjam meg neki, mit csináljon az életével.

Az a helyzet, hogy hónapokon belül párommal egy másik országba költözünk, letelepedési szándékkal. Ha anyám állapota rosszabbodik, nem leszek itt neki, hogy összerakjam. Féltem őt. Mit tehetnék?

21N