A bátyámnak meghalt a 7 éves gyereke 1 hónapja, hogyan segíthetnénk rajtuk?

Egy hónap semmi egy ilyen mértékű gyász feldolgozásához, érthető, ha még nincsenek jobban...

Nem összehasonlítható a te eseteddel; természetesen az sem kisebb tragédia, de mégis hét évig vele voltak, és az idáig teljesen egészséges volt, teljesen váratlanul érte őket.

De a bátyád kezdődő alkoholizmusát csírájában kéne elfojtani... A feleségének most nem egy iszákos férfira lenne szüksége, hanem támaszra. Az ital nem megoldás.

Azért ez az 1 hónap tényleg kevés, és lehet már a tesód nagyjából túl tette magát, de ha a párja teljesen kivan lehet ez nyomja le a tesódat is egyébként.

Egy gyerek elvesztésén nem teheti túl magát az ember csak a fájdalom enyhülhet, a bátyádnak is már valószínű hogy enyhültebbek a fájdalmai meg már kezdi megérteni hogy a gyereke sajnos nincs többé.

Én nem tudom milyen érzés az ha valaki elveszíti a saját gyerekét, még gyerekem sincs. De az unokanővérem 2 éve szült és szülés után 30 perccel később leállt a gyerekének a lélegzése, és nem tudtak már rajta segíteni.

Hogy ez orvosi mulasztás vagy betegség volt-e azt nem tudjuk igazán mert biztos hogy ott ami volt nem kerek valami, de az kiderült hogy az egyik ápoló is felelős érte, de nem teljesen az ő hibája volt hogy leállt a lélegzete, hanem volt valami más amiről senki sem tehetett, de nem vették észre időben, végül is ez volt a baj. Na lényegtelen akkor nagyon ki voltak akadva ezen, mindenki szinte, de úgy 1 év után túltették magukat a dolgon és már kezdték élni tovább a mindennapjukat, mindannyian mellettük voltunk, és mindenben számíthattak a segítségünkre, mi ezt a tudtukra adtuk, és meg is értették, én is sokat voltam mellettük mindenben segítettem amiben tudtam.

Ők utána nem sokkal döntötték el hogy új életet kezdenek máshol az ország másik végén. Mindenkivel megszakították a kapcsolatot szinte, volt kollégák, főnökök, nem túl fontos ismerősök, és csak a legjobb barátok, meg a család maradt akikkel tartják a kapcsolatot. Azóta már megszületett a kislányuk aki makk egészséges, és most lesz lassan 5 hónapos. Így új lappal kezdtek mindent, a múltat hátrahagyták, mert gondolták hogy így lesz nekik a legkönnyebb, és már ismét boldogok, ismét lett életcéljuk, és már nagyon jól is élnek. Időnként eljönnek látogatóba, mert ugye a nagyszülők, rokonok, jó barátok itt laknak, de már teljesen kicserélődtek szinte, nekik ez segített igazán. Azt már nem tudom hogy ez az új élet kezdete ötlet honnan jött nekik, de nagyon jót tett ez nekik sokat változtak. persze igaz hogy nem felejtik el a halott csecsemőjüket sem, de nem akarnak ezzel maguknak fájdalmat okozni és elkerülik a temetőt, ahová el lett temetve, és halottak napján gyújtanak gyertyát egy helyen, ezzel emlékezve rá.

Azt gondolom, hogy kellene nekik segítség a gyászmunkában, egy jó terapeuta, aki ebben otthon van. Ezt nem lehet ép ésszel kibírni,és még a házasságuk is rámehet (láttam rá példát).

Ezzel sokat segíthetsz nekik...

Sajnos ez nagyon nehéz, ilyenkor az önrombolásba menekül. Van az a lelki fájdalom, ami a fizikain is túltesz. Objektív gondolkodást nehéz ilyenkor elvárni.

Egy ideig sajnos nem sok mindent tehetsz, mert a valóságból menekülés a fő célja a bátyádnak.

Első és legfontosabb: legyen társaságuk és beszéltessétek őket! Meséljenek a gyerekről, ha kell, sírjon. Lehet, hogy ugyanazt a sztorit fogod hallgatni hetekig, de ne tedd szóvá! Hagyd szóban dühöngeni, szidja az autóst, a világot, bárkit - ezzel tudja levezetni a dühét.

Ha később esetleg nyitottnak tűnik valamilyen megoldásra, akkor a pszichológus mellett ilyenkor a munkaterápiát javasolnám. Nagyon egyszerű: dolgozzon akár napi 14 órát. Amíg dolgozik, nincs ideje azon kattogni, hogy mi bántja. Főleg ilyen mértékű dramatikus élmények után szokták használni a munkaterápiát, tényleg hatásos.

Mivel a feleségére próbál tekintettel lenni, úgy ajánld fel, hogy a feleségét beszéltessétek. Így akaratlanul ő is bevonódik a "terápiába". Ne véleményezz, ne beszélj, maximum kérdezz. Ha összefüggéstelen, ordítva sírós órákig tartó monológ a válasz, akkor is hallgasd meg. Gyakorlatilag egy pszichológus se tudna most mást tenni.

Az ismeretségi körben volt egy "gyerek" haláleset. 30 éves férfi összeesett, meghalt. Volt még két szintén felnőtt gyereke a házaspárnak. A nőt beszéltették a barátok, ő aránylag normálisan rendbejött idővel. A férfi a lassú öngyilkosságot választotta: ivott és dohányzott, de ipari mennyiségben. Néhány év múlva ki kellett venni a fél tüdejét. Nem érdekelte, amint fel tudott kelni, kiment és dohányzott a kórház előtt. Majd otthon ivott tovább.

Pár hónapon belül meghalt. :(

A bátyád gondoljon arra, hogy a felesége fájdalmát tetézi azzal, hogy iszik. Ráadásul rá is veszélyes, mert részegen másképp gondolkodik az ember, esetleg eszébe juthat olyan is a gyerek után megy..

Legjobb lenne, ha elutaznának egy kicsit, hogy ne legyenek abba a környezetben, ahol minden a gyerekre emlékezteti őket.

Iszonyú lehet. Ember nagyobb fájdalmat nem élhet meg.

Nagyon sajnálom.

Nem orvosra gondoltam... Pszichológusra vagy gyászcsoportra.

[link]

Ezen az oldalon érdemes elnézelődni.

Egy ilyen halálesetet nem lehet egyedül feldolgozni!!!

Egy hónap után nem kéne ilyen mélyen lenniük?! Kik szerint?

Egy év a normális gyászidő! Még csak most kezdődött náluk az igazi mély gyász.

Tudod, mivel tudsz a legtöbbet segíteni? Ha ott vagy akkor, amikor kellesz, de nem vagy ott feleslegesen. Pl. felajánlod, hogy elmégy bevásárolni, vagy kitakarítasz, vagy feladod a csekkeket a postán stb.

Egyébként semmivel sem szabad ilyenkor háborgatni őket!

Olvasd el a "gyász" címszó alatt, amit találsz a neten, sokat segíthet megérteni azt, hogy mi megy a gyászoló lelkében.

Leírom, hogy mit tilos tenni:

- lépj rajta túl!

- már ennyi idő eltelt azóta, miért vagy ilyen ...még mindig?

- miért nem vagy képes összeszedni magad?

Ezek és hasonló kérdések TILOSAK!!! egy gyászoló esetében.

www.gyaszportal.hu

Vannak gyászcsoportok, van kisgyermeküket elveszített szülők számára szaksegítség, HA ők is akarják! Egyébként nem.

Ha egy-másfél múlva is ott tartanak, mint most, akkor kezdj aggódni, és akkor kezdd el finoman terelgetni őket egy pszichiáter vagy pszichológus felé, olyan emberhez, aki ért a gyászfeldolgozáshoz, és a családterápiához is. (Nekik mindkettőre szükségük lenne.)