Mit gondoltok az olyan emberekről, akik mindig a másik életével, dolgaival vannak elfoglalva?

Undorodom az ilyen emberektől. Osztálytársam volt nekem ilyen a gimnáziumban. Mindig a másikkal volt elfoglalva, belemászott más magánéletébe addig (fiú volt), ameddig pár ember meg nem unta, és el nem verték. Azután nem csinálta.

Szerintem ég és föld a különbség a kibeszélés és a belefolyás között. Kibeszélni akárkit ki lehet, amit a kérdező csinál, az a "kibeszélés" kategóriába tartozik, nem pedig a "belefolyás" kategóriába.

A belefolyás az a kategória, amit épeszű ember nem tűr meg. Mert én sem tűröm, hogy más beleavatkozzon az életembe, nem tűröm, hogy ha más akarja megmondani, mit csináljak mit ne, és nem érdekel, ha azzal takarózik, hogy "ez csak az én véleményem". Hát nekem meg az a véleményem az ilyen embereknek, hogy : "A vélemény olyan, mint a s*gglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra."

Egyébként elmondható, hogy azok az emberek vannak a legjobban felháborodva, ha az ő életükbe mászik bele vki, akik szintén állandóan másokat lesnek.

Azt, hogy szánnivalóak, mert rendkívül üres a fejük is, meg életük is.

Ha bele akarnak szólni a te életedbe, és az neked kellemetlen, akkor ignorálni kell őket (azonnal megfordulsz és szó nélkül otthagyod) vagy rögtön közölni, hogy HA tanácsként mondta, akkor köszönöd, de elég felnőtt vagy ahhoz, hogy egyedül is tudd kormányozni a saját életedet, és legyen olyan jó, törődjön a saját életével.

Én azt furcsállom pl, hogy bárki szóba elegyedne velem, első kérdése: mit dolgozol, majd a második, és a harmadik kérdése is ugyanez.

Saját vállalkozásom van, és ha épp nem dolgozom, nem vagyok hajlandó a munkámról beszélni, sem vadidegeneket a részletekbe beavatni. De 10ből 9 ember leakad ott , hogy:

-mit dolgozol?

-xy

-és az mit jelent konkrétan?

-bocsi, nem akarok részletekbe menően belemenni a munkámba, mikor épp kevés szabadidőmet töltöm...

-erre furcsán néznek és ezen kezdenek lovagolni

Én meg nem értem, hogy mi a f*sz közük van hozzá egyálalán.